Teljes önleleplezés a Fidesz állásfoglalása: abba a kiüresített parlamentbe akarja visszazárni az ellenzéket, ahol érdemi viták és válaszok helyett sorosozás, boldogkarácsonyozás és szómegvonás a sikk. Fájdalmas cikkben számoltak be egy propagandalapban tegnap arról, hogy a "képviselői kártyámmal a zsebemben" dolgozom ezerrel  fóti mutyi ügyén -- nem jó ez nekik, hogy én ott kutakodom. Eddig sem volt egyszerű, de a helyzet itt könnyen súlyosra fordulhat: ha itt és most tovább megy a Fidesz, és ellehetetleníti a képviselők ellenőrzési jogkörét, azzal az érdemi munkavégzés lehetőségét nullázza le. Ennek viszont beláthatatlan következményei lehetnek.

Nyomasztó élmény volt ma az Igazságügyi bizottság ülése, amit pont a Nagy Imre-teremben tartottak: a bizottság egy olyan határozatot fogadott el, amely megnyirbálná a még meglevő képviselői jogosítványainkat. A bizottság állásfoglalását eredetileg Kövér László kérte, mert eddig senki nem tudott választ adni arra a kérdésre, hogy ki az illetékes a képviselők közintézményekben tartózkodáshoz való jogának érvényesítésében. Az előzményeket ismerjük: a belügyminiszter és a Mentelmi bizottság mint a forró krumplit dobták el maguktól a nagy kérdést, hogy kitől kérhettük volna képviselői jogaink érvényesítését a köztévé székházában - az Igazságügyi bizottság fideszes vezetése viszont átvágta a gordiuszi csomót, és azt mondta, inkább ne is legyenek ilyen jogosítványok.

Az állásfoglalás szövege brutális: a hatalmi ágak szétválasztásának elvét kilenc éve lábbal tipró Fidesz hivatkozik arra, hogy a hatalommegosztás érdekében (!) van szükség a képviselői jogok korlátozására. Vagyis a képviselők végezzék csak a dolgukat a parlamentben, és ne akarják beleütni az orrukat abba, hogy a kormány hogy végzi a munkáját.- Hogy képzeli azt az egyszeri ellenzéki, hogy a közpénzből fenntartott közintézmények működését látni akarja, sőt képes elvárni, hogy valaki fogadja is és érdemben beszéljen! Ez veszélyes!

Pontosan. De nem az országra, hanem a Fideszre. Ezért beindult a kormánypárt fantáziája és jelen állás szerint a bizottsági állásfoglalás törvényre fordítva azt jelentené, hogy a tájékozódáshoz maradna a parlament, konkrétan a szóban és írásban feltett kérdések, a közintézményekbe való belépési jog meg csak amolyan „kiegészítő jellegű eszköz” lenne, jelentsen ez bármit. A bizottság fideszes többsége még azt is odabiggyesztette a végére, hogy úgy javasolják módosítani a törvényt, hogy „mind a képviselők, mind az érintett állami szervek kiszámítható és ellenőrizhető módon gyakorolhassák jogaikat és teljesíthessék kötelezettségeiket." Itt álljunk meg egy szóra. Tehát ott tartunk, hogy a Fidesz többséggel át akar nyomni egy törvényt, amelynek az a célja, hogy ellenzéki képviselők munkáját (= jogok gyakorlása és kötelességek teljesítése) idézem „kiszámítható” és „ellenőrizhető” módon végezzék? És kicsoda ellenőriz, a kormány?! Az ellenzéket? Sajátos, tőlünk keletre elég gyakori is. És a kiszámíthatóság kérdése: tudjuk, A-hét napirend előtti, interpellációk, azonnali kérdések és kérdések, B-hét még ennyi sem, és akkor jön a „boldog karácsonyt” meg a „Soros-hálózat” meg a „hazaáruló”, néha meg szómegvonás, merthogy az is teljesen kiszámítható, amit ők csinálnak. Hát maradjunk szépen a helyünkön, és ne menjünk a Nyugdíjfolyósítóba, a tévébe, Fótra, meg sehova. 

Akárhogy is nézzük, itt arról van szó, hogy a lenullázott parlamentbe akarják visszadugni az egész társaságot, legyenek el ott, mint a befőtt. A parlamenti kérdésekre, interpellációkra adott válaszok már jó ideje a vicc kategóriájába tartoznak, de az elmúlt években már az írásbeli kérdések is parádésak. Amíg nem mentem terepre, hiába kérdeztem pl. a kormányt a fóti gyermekközpont sorsáról, hiába próbáltam utánajárni a közszféra-leépítéseknek -- de kérdeztem őket a környezetvédelmi apparátus lefejezéséről, kérdezem a belügyminisztert arról, hogy ő engedte-e be az országba Gruevszkit, de arról is, hogy mit mutatnak a nők elleni erőszak statisztikái -- boldog karácsonyt. 

Egy fokkal hatékonyabb hely a parlamentnél a bíróság. Pár éve sokat mondtam, hogy amióta képviselő vagyok, egyszerűen több időt töltök a bíróságon, mint a parlamentben – mert ott kapok válaszokat. Mondjuk nem azonnal és ez persze minden, csak nem normális, de legalább valami ellenőrzési lehetőséget biztosít a választópolgároknak a képviselőiken keresztül. A közérdekű adatkéréssel kikért kényes adatokat úgyis csak kiperelni lehet tőlük, sőt van, hogy még úgy sem adják ki. Én pár éve a stratégiai partnereknél fejlesztési adókedvezmény formájában hagyott közpénz-milliárdokat pereltem ki az NGM-től, de ez is több mint két évembe került. Paks2 szerződéseinek nyilvánossága ügyében is a bíróságig kellett menni.  

A kombinált módszer is létezik és néha működik is: általában úgy, hogy megkérdezem őket, hazudnak, de utána megyek és valamit kiderítek. Példa erre a CEU, amely kapcsán konkrét hazugságon kaptam őket: a külügyminisztérium azt állította, "oktatási szakemberek" vizsgálják a CEU-t, majd amikor elmentem személyesen az EMMI oktatási államtitkárságára és a külügybe, hogy találkozzam velük, kiderült, senki nem vizsgál semmit, csak bekamuzták a vizsgálatot. Ehhez is _ki kellett mozdulni a Házból__ és nekem az az állításom, hogy tényleges képviselői munka elképzelhetetlen enélkül.

És én nem is hagytam soha annyiban a sokszor tartalmatlan, másszor erősen személyeskedő szánalmas államtitkári válaszokat. Képviselőként jártam a tranzitzónában, több minisztériumban, számos szociális és gyermekvédelmi intézményben, elmentem az intézményi fenntartóhoz, a bevándorlási hivatalba. A parlamenti eszközök kiüresítése miatt fogtam magam és kitalpaltam az igazságot. A képviselői kártyának volt köszönhető, hogy pl. feltárhattam a Nyugdíjfolyósítóban dolgozók botrányos munkakörülményeit, a Gruevszki-ügy hátterét, vagy hogy lelepleztem a fóti gyermekközponttal kapcsolatos kormányzati hazugságokat itt, itt és itt, legutóbb pedig azt, hogyan csatolnak el egy a fótiak által aktívan használt területet a gyermekközponttól.

Az a tény ugyanakkor, hogy nem hagytam annyiban a kormányzati hazugságokat és propagandát, és odamentem a helyszínre tájékozódni, érezhetően egyre kínosabb lett a kormánynak. Mondom a példát. Jártam a gyermekotthonokat, és a sokadik intézményben tett látogatásom után jött a meglepetés: egy budapesti otthonban egész delegáció fogadott – perceken át jöttek és jöttek az öltönyös urak velem szemben, az egész szituáció teljesen abszurd volt. Mint kiderült, csináltak egy új minisztériumi „irányelvet”, amely kimondja, hogy képviselői látogatás esetén fel kell szólni a minisztériumba plusz a fenntartónak, ők meg küldenek embereket – hivatalos indoklás: hogy ha bármit kérdezek, legyen ott illetékes és felkészült személy, hogy érdemben válaszolni tudjon nekem. LOL Tehát rossz az, aki rosszra gondol, például arra, amire én, hogy azért küldik oda azt a minisztériumot és azt a fenntartót, aki engem amúgy nem fogad, hogy az otthon dolgozói véletlenül se tudjanak őszintén beszélni velem. A fenntartó vezetője ugyanis a titkárnőjén keresztül üzente meg, hogy nem akar látni, Fülöp Attilát pedig egy heti kitartó próbálkozásom ellenére sem sikerült elérni telefonon -- mint tudjuk, az államtitkárt végül a parlament folyosóján sikerült elcsípnem. De az előző történet van tovább is. Az öltönyös urak mellett ugyanis takarítócsapat meg bútorok is jöttek -- a valóság eltakarása ugyanis nem csak a nyakamra küldött emberek feladata volt: mint picit később megtudtam, érkezésem hírére ki kellett pucolni az egész intézményt, nagytakarítást tartottak és lakóotthonokból _bebútorozták_ a gyermekotthont -- az egész teljesen szürreális volt.

Az ellenzéki képviselőknek joguk van ahhoz, hogy ellenőrizzék a kormány munkáját és beszámoltassák az irányítása alatt működő intézményeket. Ha tovább megy, amit ma bizottságon elkezdtek feszegetni, akkor a kormány ellenőrizne minket, ami egy olyan rendszert jelent, amit már nem lehet látszatdemokráciának sem nevezi. A képviselői jogokat nem lehet elvonni, mert a jogok nélküli képviselő nem tud dolgozni. Arról nem is beszélve, hogy ha ezt hagyjuk, akkor itt is lesz egy következő, mert egy ilyen rendszerben mindig van egy következő: ma a képviselők jogait akarják, és holnap?