Szél Bernadett “Zöld fordulat” című rendezvényen elmondott beszéde

Azzal kezdem, hogy én tíz éve vagyok a politikában, tíz éve dolgozom meggyőződéses zöld politikusként – ráadásul egy olyan rendszerben, amely a tökéletes ellentéte mindannak, amit én gondolok a világról.

Emlékszem, amikor kezdem, furcsán néztek ránk. A zöld rendszerkritika valamiféle fiatalkori lázadásnak tűnt. Azt mondták, hogy „szép gondolatok ezek, de vannak fontosabb dolgok, beszéljünk inkább azokról”. Mi tettük a dolgunkat, végig nagyon kemény körülmények között. Eltelt 10 év, és most mindenki arról beszél, amit mi már akkor is kritikusan fontosnak tartottunk. Van aki azt mondja, klímakatasztrófa, más meg azt, hogy klímakamu, de bárhova nézek, mára ez lett _a_ téma.

Ott tartunk, hogy már arra a politikusra néznek furcsán, aki tagadja, hogy a zöld ügynek helye van a politikában és hatékony politikai válaszokat követel a klímaválságra. Ez persze nagyban betudható annak, hogy a klímaváltozás hihetetlenül felgyorsult az elmúlt évtizedben. Az elmúlt 150 év legmelegebb évtizedét zártuk le, az elmúlt 5 év pedig a legmelegebb egymást követő 5 év a feljegyzések kezdete óta.

Politikai ellenfeleink persze azt mondják erre, hogy ez riogatás és klímahiszti, klímakamu. Ha viccelnék, azt mondanám, zöldségeket beszélnek – de bár úgy lenne. Alibiznek vagy tagadnak úgy, hogy egymást érik a hőmérsékleti rekordok, a pusztító erdőtüzek, bozóttüzek, áradások és aszályok, olvadnak a gleccserek és a jéghegyek, és ahelyett, hogy azt mondanák, igazatok volt, cselekedjünk gyorsan, még minket vádolnak hisztériakeltéssel. Konklúzió: rájuk biztosan nem számíthatunk a túlélésért vívott harcban

Mindenesetre a klímaváltozás három dolgot zavarba ejtően egyértelművé tett.

Reflektorszerűen megvilágította: a regnáló elitek teljesen alkalmatlanok nemhogy a probléma kezelésére, de a megértésére is. 

Hogy mit láttam én itthon, amikor kezdtem? Jól elvoltak magukban, leosztották a lapokat és pénzt egymás között, erre jött ez a fránya klímaváltozás, ami itthon alaposan beletenyerelt az ország zavartalan kifosztásába. Mert Orbán Viktor azt gondolta, az újabb és újabb gyűlöletkampányokkal majd ellesz, vígan folytathatja szélsőséges és populista kormányzását, ahol csak riogat, de megoldást nem ad. Közben nézzék csak meg -- az ő tíz éves hatalomgyakorlása maga a zöld ellenforradalom: a zöld tárca megszüntetése, a zöld hatósági rendszer kivégzése, környezetpusztító beruházások sora, mezőgazdasági nagybirtokpolitika, a klímaváltozásra való felkészülés teljes hiánya a víz-és talajgazdálkodásban, a zöldenergia kicsinálása és sorolhatnám. Mindezek után, a társadalom és a környezet tíz éven keresztül zajló, gátlástalan kizsákmányolása után kiáll a miniszterelnök, és azt próbálja beadni nekünk, hogy zöld fordulatot vett a kormány politikája, jön a nyolcpontos klímavédelmi akcióterv és hozzá a kdnp-s „teremtésvédelem”, bármi legyen is az. Köszönjük, zöldrefestéssel nem lehet kipipálni az emberiség előtt álló legnagyobb kihívások megoldását. A zöldek kiváló oktatást, jó minőségű egészségügyet és klímavédelmet akarnak. Márpedig aki ezt itthon meg tudja csinálni, azt biztosan nem Orbán Viktornak hívják.

Merthogy – és ez a második dolog, amivel számolni kell – itt alapvető változásokra van szükség, mert a válság az egész eddigi gazdasági-társadalmi rendszerünk alapjait kérdőjelezi meg. A végtelen gazdasági növekedés egy véges erőforrásokkal rendelkező világban egy abszurdum. A gazdaság jelenlegi állapotában igazságtalan és önpuszító, és nem akarjuk tovább cipelni azt a korrupt hatalmi elitet sem, amely erre települt. A klímaváltozás kikényszeríti a sorcserét a politikában és új rendet vág: első az ember és csak második lehet a gazdaság. 

A harmadik felismerés, hogy itt most olyan helyzet van, ahova a propaganda kevés lesz. A nacionalista populizmus nem tud mit kezdeni a valódi, nem általa kreált gondokkal. A klímaváltozás egyszerűen leleplezi a populista vezetőket: azt, hogy éppen a gazdasági elit és a szennyező iparágak érdekeit védik akkor, amikor nem hajlandóak lépni. Leleplezi azt, hogy amikor választani kellene a nép, a közjó képviselete és a saját zsebük között, akkor az utóbbit választják. Leleplezi azt, hogy a nép védelméről szóló beszédük hamis politikai termék: amikor valóban tenni kéne az emberi élet védelmében, letagadják a problémát vagy a kifogásokat keresik. Egy biztos: érzik a veszélyt és idegesen reagálnak, mert látják, hogy a zöld kihívás az egész politikájukat kérdőjelezi meg.

Átállás kell, és ennek a költségeit nem azok fogják megfizetni, akiket eddig is kizsákmányoltak, hanem azok, akik hagyták, hogy teljesen szétcsússzanak dolgok. Akik elérték, hogy rossz bérekért dolgozzon az ország, akik lezüllesztették az oktatást és nem foglalkoztak az egészségüggyel, és akik hagyták, hogy elszabaduljon a klímaválság. A zöld fordulat nekem ezt jelenti: a régóta várt igazságot, amikor végre minden helyre kerül, és az emberek nyomorán élősködő korrupt politikusok számára lefő a kávé. Merthogy ami ránk vár, azt ők nem tudják megoldani. Új idők kezdődnek.