Sokunkat nem hagy nyugodni a macedón politikusbűnöző ügye. Hiába próbálja a kormány egyszerű „jogi ügynek” beállítani Gruevszki befogadását, attól az még egy börtön elől menekülő korrupt politikus maffiafilmekbe illő szöktetése marad. Tételesen utánajártam, mi igaz abból, amit a kormány állít. Mostanra összeállt a kép: Szkopjétől Budapestig magyar állami szervezéssel és politikai döntések sorozatával juthatott el a volt macedón miniszterelnök.
Fotó: MIA
Pechje van velem a magyar kormánynak, mert utánajárok a hazugságaiknak. Nemrég a CEU ügyében kerestem fel a minisztériumokat, mert azt írták nekem, hogy oktatási szakemberek vizsgálják, hogy a CEU megfelel-e a törvényi feltételeknek. Mint kiderült, nincsenek semmiféle oktatási szakértők, másfél éve szóban-írásban hazudik a kormány, mint a vízfolyás. Gruevszki ügyében a Bevándorlási és Menekültügyi Hivatalt kerestem fel és párhuzamosan adatkérésekkel fordultam az ügyben érintett nagykövetségekhez. Meglepő válaszokat kaptam, amik több ponton is ellentmondtak egymásnak. Nézzük:
November 12-én került Gruevszki a BMH látókörébe azzal, hogy Budapesten besétált egy ügyfélszolgálatra és benyújtotta menedékjog iránti kérelmét. Ezt Végh Zsuzsanna, a BMH vezetője mondta nekem. Azért nem vitték Gruevszkit a tranzitzónába, mert állítása szerint ez a bevett eljárás abban az esetben, ha valaki már Magyarország területén „mélységében” tartózkodik és úgy nyújtja be kérelmét. Végh a volt macedón miniszterelnök Magyarországra való belépéséről nem tudott nyilatkozni, de azt elárulta, hogy a kormányzati nyilatkozatokban sűrűn előforduló szándéknyilatkozat semmire se jogosít: maximum ha valakit belföldön egy rendőr előállít, és nincsenek papírjai, és nyilatkozik arról, hogy menedékjogi kérelmet kíván benyújtani, akkor a rendőr pedig odakíséri, ahol ezt szabályosan megteheti. A BMH tehát egyértelművé tette, hogy így biztosan nem juthatott be az országba Gruevszki.
A napokban kaptam meg a tiranai nagykövetségnek küldött adatkérésemre adott választ – egyenesen a Külügyminisztérium Közkapcsolati Irodájától. A válasz a kormányzati kommunikáció bullshit-gyűjteménye, de érdemes alaposan olvasni. Itt most teljes terjedelmében közlöm a külügy válaszát:
Tisztelt Képviselő Asszony! Tisztelt Képviselő Úr!
Tájékoztatjuk, hogy a Magyarország Tiranai Nagykövetségére „Közérdekű adatigénylés” tárgyban érkezett levelére az alábbi választ küldjük.
Nikola Gruevszki a tiranai nagykövetségünkön hivatalosan jelezte, hogy menekültkérelmet kíván benyújtani. A Bevándorlási és Menekültügyi Hivatal (BMH) - tekintettel a biztonsági szempontokra és arra, hogy Nikola Gruevszki tíz évig hazája miniszterelnöke volt - lehetővé tette, hogy a meghallgatásra a BMH budapesti központjában kerüljön sor.
Nikola Gruevszki a nemzeti és nemzetközi jogszabályokat betartva érkezett Magyarországra. A volt macedón miniszterelnök menekültkérelme nem politikai, hanem jogi kérdés. Magyarország továbbra is törekszik Macedóniával fenntartott kapcsolatai fejlesztésére, határozottan támogatja Macedónia európai uniós csatlakozását és határvédelmi erőfeszítéseit.
Budapest, 2018. december 3.
Tisztelettel:
Külgazdasági és Külügyminisztérium, Közkapcsolati Iroda
Ennek csupán egy szépséghibája van: ellentmond a BMH-ban hallottaknak. A választ úgy lehet értelmezni, hogy miután Gruevszki a nagykövetségen jelezte, hogy menekültkérelmet kíván benyújtani, a BMH biztonsági okokból úgy döntött, hogy Budapesten hallgatják meg – vö.: „A BMH… lehetővé tette, hogy a meghallgatásra a BMH budapesti központjában kerüljön sor -- a többit meg már mindenki tudja.
Két probléma is van ezzel. Egy: a hatályos törvények szerint nagykövetségen nem lehet menekültkérelmet benyújtani, a menekültkérelem benyújtása iránti „hivatalos jelzés” pedig jogilag értelmezhetetlen, nem létező fogalom (csakúgy, mint a nagykövetségen tett „szándéknyilatkozat”). Kettő: a BMH nem hozhat döntést egy nagykövetségen tartózkodó személlyel kapcsolatban. Nem dönthet úgy, hogy Budapesten „hallgassanak meg” valakit, aki még el sem indította a menekültügyi eljárást. Legfőképpen pedig nem adhat engedélyt arra, hogy érvényes úti okmányok nélkül belépjen az országba.
Itt érdemes megemlíteni azt, hogy elkövettem még egy merényletet, és a belügyminiszterhez fordultam, hogy árulja el, az engedélyével lépett-e be Nikola Gruevszki az országba. Pintér Sándor azt válaszolta, hogy menekültügyi eljárásról nem adhatnak tájékoztatást a nyilvánosságnak, amivel csak az a probléma, hogy Gruevszki az országba való belépéskor még semmiféle eljárás alatt nem volt, azaz a menekültügyi eljárástól teljesen függetlenül kapott engedélyt a belépésre. Egy ilyen engedély egy személy hatáskörébe fér bele: azéba, aki a kérdésemre való válaszadást megkerülte, vagyis a belügyminiszterébe.
Köszönjük a válaszokat, minden elterelő hadművelet ellenére kirajzolódott a kép. A tiranai nagykövetség illetve a külügyi tárca rákenné az egészet a BMH-ra, de a BMH vezetője a szemembe mondta, hogy ők csak és kizárólag a kérelem budapesti benyújtásától kezdve illetékesek és onnantól kezdve vállalják a felelősséget (így). Innentől kezdve megint az van, hogy a kormány belegabalyodott a saját hazugságaiba, mi meg láthatjuk, hogy nincs itt semmi „jogi ügy”, Gruevszkit egyedi politikai döntések segítették a szökésben, jogi eljárás alá csak akkor került, amikor Budapesten elindította a menekültügyi eljárást. Normál esetben magától kellett volna elevickélnie a határig, ott pedig a tranzitzónában kellett volna beadnia a kérelmét és várakoznia az elbírálásra pont úgy, mint a többieknek -- ehhez képest egyre több információ mutat arra, hogy gondosan megszervezett szöktetésben és egyedi beutazási engedélyben részesült. Ez a Gruevszki-ügy „igaz története”, és ami a legszomorúbb, hogy mire kitisztul a kép, majd mindenki fásultan legyint, mondván, ezek ilyenek és úgyis azt csinálnak, amit akarnak. De csak addig, amíg nem látnak ellenállást. Figyeljék meg: nekem folyamatosan a képembe hazudnak, de ezt én nem belenyugvással veszem tudomásul, sőt. Önök se nyugodjanak bele. Se ebbe, se a rabszolgatörvénybe, semmi jogsértő visszaélésükbe. Gruevszkivel kapcsolatban pedig megyek tovább, Pintér úr ne dőljön még hátra.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.