Régóta próbálom elérni, hogy a kormány számoljon be a magyar parlamentben arról, mit és miért (nem) tesz klímaügyben. Nonszensz, hogy mindig utólag, a külföldi bejelentések után tudja meg az egész ország, mit vállal vagy éppen mit vétóz meg a kormány a nevünkben. Orbán Viktor klímavétójáról vagy Áder János ENSZ-ben elmondott beszédéről ugyanis utólag értesültünk, és esélyünk sem volt befolyásolni a döntést. Holott a klímaválság elleni fellépés nem a kormány magánügye: jogunk van ahhoz, hogy részt vegyünk, beleszóljunk, alakítsuk a döntéseket, mert a mi felelősségünk is, hogy milyen bolygót hagyunk az utódainkra. Tegnap végre napirendre került a kérdés az Európai ügyek bizottságában.

Korábban kaptam egy ígéretet az Európai ügyek bizottságának elnökétől, hogy ősszel napirendre kerül a klímaügy. Tegnap, ha nem is a civilek meghallgatásával zajló, tematikus ülésre került sor, ahogy szerettem volna, de végre meghallgathattuk a kormány beszámolóját. Kaderják Péter energiaaügyekért és klímapolitikáért felelős államtitkár jött el és beszélt arról, mit fog képviselni az Unió és a magyar kormány az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezményének decemberi madridi klímakonferenciáján.

Mint tudjuk, a Párizsi Klímaegyezmény 2015-ös elfogadása óta napvilágot látott ENSZ-jelentések szerint korábban nem várt, ijesztő ütemben gyorsul a felmelegedés, és a párizsi vállalások már nem elegendőek ahhoz, hogy a biztonságosnak tartott 1,5 fok alatt tartsuk a hőmérséklet-emelkedést. Növelni kellene tehát a célokat, felülvizsgálni a vállalásokat és legfőképp cselekedni. Ehhez képest azt látjuk, az EU belassult, megakadt, és azon túl, hogy „mély aggodalommal veszi tudomásul” az ENSZ megállapításait, nem hoz annak megfelelő döntéseket. Persze azt is tudjuk, ez kinek köszönhető.

Az államtitkár egyenesen a nemzeti érdekérvényesítés sikereként tálalta azt, hogy a magyar, cseh és lengyel kormánynak ismét sikerült visszafognia az Uniót klímaügyben. Kaderják Péter szerint két „sikerről” is beszélhetünk. Az egyik, hogy a kormány elérte: a 2030-as „klímaambíció” emelése csak az Európai Tanács szintjén legyen lehetséges, magyarán nehogy arra ragadtassa magát az EU a klímakonferencián, valamiféle cselekvési lázban égve, hogy felülírja a 2030-as célokat. Azt csak az Európai Tanács tehesse meg, egy olyan testület, ahol vétózhat a magyar kormány.

Hozzáteszem, azokról a 2030-as célokról van szó, amiket még 2014-ben tett az EU, és amelyek 1990-hez képest 40 százalékos kibocsátáscsökkentést írnak elő. Az ENSZ klímaügyi testülete tavalyi jelentése óta tudjuk: kritikus 10 év előtt állunk, a következő évtizedben kell „megnyomni” a cselekvést, hogy 2030-ra felére csökkenjen a kibocsátás. Ehhez képest a magyar kormány most kiharcolta, nehogy legyen értelme a decemberi klímacsúcsnak, nehogy előbbre jussunk a vállalások terén. Tette ezt az a kormány, amelyik azt harsogja magáról, hogy „klímabajnok”, mert már 32 százalékkal csökkentette a kibocsátását 1990 óta.

Egyébként most jött ki az Európai Környezetvédelmi Ügynökség friss jelentése, ami azért sokkoló, mert azt állítja, hogy a jelenlegi tervek mellett az EU még ezt a 40 százalékos célt sem fogja tudni elérni. Ha a tagállamok folytatják a mostani intézkedéseiket, az a 30 százalékhoz lesz elég, de még ha végre is hajtják a nemzeti energia-és klímatervekben tett 2030-as vállalásokat, akkor is csak 36 százalék (!) fog teljesülni. Vagyis még csak az sem igaz, hogy az EU 2030-ig be tudja tartani ezt az amúgy nagyon szerény vállalását.

De nézzük a másik magyar „sikert”: az államtitkár szerint „a magyar álláspont következetes képviseletének köszönhetően” a tanácsi következtetések „tárgyszerűen és korrekten” mutatják be a 2050-es klímasemlegességről folyó vitát. Magyarán: a magyar (és a cseh, lengyel) vétó következetes fenntartásának köszönhetően most sem tudja az EU azt képviselni a decemberi klímakonferencián, hogy 2050-re klímasemlegessé teszi gazdaságát (azaz csak annyi üvegházhatású gázt bocsát ki, amennyit semlegesíteni is tud). A tanácsi következtetésekben így csak annyi áll, hogy „megbeszélések folynak” ezzel kapcsolatban. Óriási magyar siker!

Nem meglepő módon ismét előjött, hogy a magyar kormány a lengyel szénipar érdekeit képviselte az uniós csúcson. Az államtitkár beszámolója szerint ugyanis azért lobbizott a kormány, hogy „a tagállami sajátosságokat kiemelten vegyék figyelembe, hiszen vannak olyan tagországok, pl. Lengyelország, ahol az energiatermelés döntő részt szénbázison kerül előállításra, ennek megváltoztatása pedig rendkívüli erőfeszítéseket igényel”. Tehát Magyarország ismét a lengyel szénnel vállalt szolidaritást saját állampolgárai helyett.

Arról is beszélt Kaderják Péter, hogy a magyar kormány az EU-s költségvetés kérdését szorosan együtt kezeli a klímastratégiáról zajló vitával. Ez akár üdvözlendő is lehetne, ha az „együtt kezelés” azt jelentené, hogy a nagyobb vállalásaihoz nagyobb klímaügyi büdzsét szeretne kiharcolni az EU-ban. De nem ezt jelenti. A magyar kormány valójában a klímaügyi kiadásokra hivatkozva követel több pénzt a kohéziós alapból, miközben a kohéziós források kérdése és a klímabüdzsé két külön dolog. Hogy mennyire nem a klímapénzek növeléséről szól az egész, az is mutatja, hogy amikor a V4-ek bizottságainak ülésén felvetettem, hogy közösen lobbizzunk a zöld költségvetés növeléséért, hallani sem akartak róla.

Összefoglalva a kormány álláspontja úgy hangzik, hogy továbbra is blokkoljuk az EU-s klímavédelmi célokat, eszünk ágában sincs növelni a vállalásainkat, mint ahogy a jogállamiság terén sem vagyunk hajlandóak változtatni, de azért az EU „legyen igazságos”, ne csökkentse a kohéziós forrásokat, és hagyja, hogy továbbra is „önállóan, nemzeti szinten” lophassuk el az uniós pénzeket. A „valamit valamiért” elv helyett a „mindent semmiért” elvet követi a kormány. És képes mindezt úgy beállítani, mintha az EU lenne „igazságtalan”. 

Amikor az államtitkár befejezte a beszámolóját, jött a kérdések köre. Íme a hozzászólásom vágatlan videója és az államtitkári válaszok:

Nem kaptam tehát ígéretet arra, hogy a megválaszolatlanul maradt 15 kérdésemre valódi válaszokat kapok. Mint ahogy az sem derült ki, hogy a Nemzeti Energia-és Klímaterv végleges változatáról lesz-e még társadalmi vita, vagy már csak a benyújtás után ismerhetjük meg, mit vállalt a kormány a következő 10 évre. Korábban azt ígérte a minisztérium, hogy nyáron társadalmi vitára bocsátják a NEKT-et és lesz online konzultáció is, de azóta csend van. Az államtitkár szavaiból most az derült ki, hogy még nincs kész anyag és nem lesz már újabb körös egyeztetés. Holott az erre vonatkozó uniós irányelv világosan kimondja, hogy a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a nyilvánosság lehetőséget kapjon a végleges tervek elkészítésében való részvételre, jóval a tervek elfogadása előtt. És nem mellesleg az Aarhusi Egyezmény is kimondja, hogy a kormány köteles garantálni a nyilvánosság számára a jogot az információk hozzáférhetőségéhez és a döntéshozatalban való részvételhez környezetvédelmi ügyekben. Itt tehát konkrét jogszabályi kötelezettségei vannak a kormánynak, amit kőkeményen számon fogok rajtuk kérni.

Mert nincs igaza az államtitkárnak akkor, amikor a kormányt állítja be felelős cselekvőnek, szemben azokkal, akik azt mondják, a kis lépések politikája felett eljárt az idő. Nem felelős cselekvő az, aki vétójával megakadályozza azt, hogy az Unió egységes aktorként léphessen fel a globális térben és jó példával járhasson elöl a fő szennyezőkkel szemben. Nem felelős cselekvő az, aki úgy állítja be a klímavédelmi lépéseket, mintha azok csak fölösleges kiadások lennének, miközben kihagyja a számításból a nem-cselekvés költségeit (árvizek, aszály, kártevők elleni védekezés, egészségügyi kiadások, időjárási szélsőségek miatti halálozások, épületkárok stb.) és azokat a hasznokat, amik egy tiszta, energiatakarékos, klímasemleges gazdaságra való átmenettel járnak (energiaköltségek csökkenése, kisebb energiafüggőség, egészségügyi kiadások megtakarítása stb.).

Mindenesetre a kormány számíthat rá, hogy folytatom a harcot, mert a klímaügy ránk tartozik, mert az nem lehet a kormány magánügye és politikai játszmáinak a része. Teljes átláthatóság, nyilvánosság és társadalmi vita kell, ebből nem engedünk!