Most már világos, miért nem tudhatta meg az ország, hogy mit fog mondani a nevünkben Áder János a klímacsúcson. Ha annyira büszke lett volna az úgynevezett "vállalásaira", akkor kiállt volna a nyilvánosság elé és beavatta volna az országot is abba, hogy mit fog képviselni. Nem tette, így az egész ország magyar idő szerint éjszaka, a New York-i élő közvetítésből értesülhetett arról, hogy az egyébként nem elszámoltatható és semmilyen döntésre nem feljogosított Áder János miket vállal Magyarország nevében a következő évekre.

Kezdjük azzal a hármas vállalással, hogy Magyarország 2030-ig megtízszerezi naperőművi kapacitását, befejezi a szén energetikai hasznosítását és bővíti atomerőművi termelését. Áder szerint ezzel a három intézkedéssel elérhetjük, hogy a magyarországi áramtermelés 90 százaléka széndioxid-mentes legyen 2030-ra. Több súlyos probléma is van ezzel az állítással.

1. Ma az állam tudatosan korlátozza a megújuló energiák terjedését. Magyarországon ma be vannak tiltva a szélerőművek, 2011 óta nem épülhetett új szélerőmű, holott ez ma a legolcsóbb energia. Emellett a napelemekre kivetett büntetőadók miatt piaci alapon nem éri meg napelemet telepíteni, így csak az épít napelemfarmot, aki állami vagy EU-s forráshoz jut ilyen célra - magyarul leginkább a NER embereinek fenntartott privilégiuma lesz ez.
2. A szén kivezetésére meghatározott 2030-as céldátum nevetséges. Az összkibocsátás 14 százalékáért felelős Mátrai Erőmű bezárása az első számú prioritása kellene, hogy legyen a kormánynak, a kibocsátáscsökkentési céljaink nagy részét már ezzel teljesíteni tudnánk. Legkésőbb 2025-ig kellene bezárni vagy átállítani más termelésre az Erőművet. Emellett azzal sem dicsekedett Áder, hogy a kormány tavaly lignitbányák nyitását is engedélyezte, de mi emlékszünk rá.
3. A legnagyobb hazugság mind közül viszont az, hogy Paks2-vel sikerül elérni 2030-ra a 90 százalékos karbonmentességet az áramtermelésben. Az az erőmű, ami 2030-ig meg se fog épülni, ahogy Süli János atomminiszter maga elismerte. Még az engedélyek sincsenek meg, a tervdokumentációk előállításánál tart éppen a folyamat, az atomerőművek építésének átlagos ideje pedig 15 év. Persze az sem igaz, hogy az atomenergia karbonmentes. Az uránbányászattól kezdve a szállításon át a hulladék kezeléséig a gázerőműéhez közelít a karbonlábnyoma.

A "Virtuális Erőmű Program" egy PR-fogás, semmi több. Nincs benne pénz, egyszerűen összeszámolják a különböző projektekben megtakarított energiát. Ilyen alapon minden országban van “virtuális erőmű”, csak máshol nem kapott ilyen jól csengő márkanevet, ráadásul ha összehasonlítanánk az egyes országok “virtuális erőműveit”, Magyarországé lenne a legkisebb. Ugyanis az EU tagállamok közül itt nő a leglassabban az energiahatékonyság. Ez annak is köszönhető, hogy 2015-ben Lázár János addig járt ki Brüsszelbe, míg el tudta téríteni a lakosságnak szánt 100 milliárd forintnyi uniós pénzt középületek korszerűsítésére. Emlékszünk.

Az államfő beszélt arról is, hogy Magyarország három év alatt összesen 6 millió dollárt fordít nemzetközi klímafinanszírozásra. Ez mai áron évi 600 millió forint körüli összeg, aminek pl. egy év alatt a 150-szörösét költi a kormány állami propagandára.

Áder János azzal kapcsolatban sem tett egyértelmű kijelentést, hogy Magyarország vállalja, hogy 2050-re karbonsemlegessé teszi a gazdaságát. Mindenesetre abból kell kiindulnunk, hogy a kormány tartja magát a klímavétóhoz, és nem akar egyértelmű dátumot szabni a karbonsemlegesség elérésének. Ez viszont azt is jelenti, hogy lemond a 1,5 C-os célról, ami a túlélésünk feltétele. Ráadásul folyamatosan megy az önfényezés azzal kapcsolatban, hogy Magyarország "klímabajnok", meg milyen jól áll kibocsátáscsökkentésben. Ha valóban olyan jól állunk — és szerintük olyan "kicsi a felelősségünk" a klímaváltozásban —, akkor miért ne tudnánk vállalni a klímasemlegességet?!

Áder János ismét jó szolgálatot tett a magyar kormánynak: rajta számon nem kérhető, minden ambíciót nélkülöző, NER-kompatibilis vállalásokat tett. Semmilyen konkrét klímacél mellett nem köteleződött el: sem a 2050-es klímasemlegesség mellett, sem a szén mielőbbi kivezetése mellett, maradt a minimális, 40 százalékos kibocsátáscsökkentési és a 20 százalékos megújulós cél is 2030-ra. Ami édeskevés és köszönő viszonyban sincs az uniós klímacélokkal. Ezért kár volt Áder Jánosnak 3,5 tonna CO2-t (három átlagos magyar háztartás egész éves kibocsátását) a légkörbe engednie a Budapest-New York-Budapest repülőúton.