Május 1-jén is a gyermekvédelemről fogok írni. A szociális és gyermekvédelmi ellátás a kormány családvédelmi propagandája ellenére a legelhanyagoltabb terület, a „futottak még” kategória. Az itt dolgozók elhivatottsága az, ami még működteti a rendszert. Tudom, mert látom, hiszen sokat foglalkozom ezzel a fontos témával, a héten a Rákospalotai Javítóintézetben és Központi Speciális Gyermekotthonban jártam. A rákospalotai intézményt jellegzetesen nagy falak veszik körbe, jöjjenek velem a falakon túlra!

Hatalmas, műemlékvédelem alatt álló épületegyüttes, gyönyörű őspark – ez a látvány fogadott, amikor megérkeztem a Rákospalotai Javítóintézet és Speciális Gyermekotthonba. Régóta terveztem, hogy eljövök ide, ugyanis már csak itt nem jártam az ország 5 központi „specije” közül. Tudni kell, hogy itt az 1890 óta működtetett javítóintézetben 1995 óta fogadják a letartóztatásba helyezett fiatalkorú lányokat is, 2006 óta pedig van egy speciális gyermekotthoni részleg. Ez utóbbi hasonló a fótihoz, azzal a különbséggel, hogy itt lányok vannak. A rákospalotai intézmény 78 fő befogadására képes: 30 javítóintézeti nevelésre ítélt, 20 letartóztatásban levő, 4 utógondozott és 24 speciális szükségletű lány számára van itt hely. A speci itt is varólistás.

Sok mindent megtudok az itt nevelt lányokról: ahány ember, annyi sors, de az intézetekben tipikusan súlyosan elhanyagoló, bántalmazó, jellemzően mélyszegény családi háttérből érkező, traumatizált, magatartási, beilleszkedési problémákkal, súlyos pszichés zavarokkal küzdő gyermekekről hallok, és nem ritka a szerhasználat, a prostitúció. Mint megtudom, a lányok mintegy 30 százaléka érintett a gyermekprostitúcióban. A cél a reszocializáció és integráció, a bűnözés, az ismételt bűnelkövetés és az áldozattá válás megelőzése. Egy teljes szakembergárda foglalkozik velük: pedagógusok, szociális szakemberek, pszichológusok, képzett gyermekfelügyelők. Önálló iskolájuk nincs, de az aszódi iskola magántanulójaként végzik el a 8 általánost. 2016 novembere óta van egy anya-gyermek részleg is az intézményben: 4 anya és gyermeke számára biztosít elhelyezést. 

Sok hasonló zárt intézményt megjárva és beszélve ott dolgozókkal világosan látom, mennyire kőkemény munka ez itt a gyermekvédelemben. Mindennapos harc azért, hogy ezeknek a kisiklott sorsú gyermekeknek más pályára állítsák az életét. A családi szocializációs mintát a legnehezebb megváltoztatni – az itt dolgozók azonban megpróbálkoznak a lehetetlennel. Pedig sok köszönetet nem kapnak érte. Ha csak azt nézzük, milyen feltételek közt, milyen anyagi megbecsülés mellett dolgoznak, biztos, hogy nem ez tartja őket ezen a pályán. 35-40 éve a gyermekekkel dolgozó szakemberekkel találkozom minden intézményben – ahogy mondják, nekik ez az életük, szeretik, amit csinálnak. Itt Rákospalotán is egy összeszokott, jó csapat van együtt: a felhalmozott szakmai tapasztalat és intézményi emlékezet a jó működés garanciája.

Csakhogy a rendszer pontosan erre a hivatástudatra alapoz, hogy az itt dolgozók lelkiismerete akkor is fenn fogja tartani ezt a rendszert, ha közben egzisztenciálisan az ellátottak szintjére kerülnek. Márpedig ez a helyzet. A szociális és gyermekvédelmi ellátás talán még soha nem volt ennyire perspektíva nélküli terület. Az itt dolgozók még mindig aszerint a 11 éve változatlan közalkalmazotti bértábla szerint kapják a bérüket, aminek ma már a 76 százalékát (!) lefedi a minimálbér és garantált bérminimum. A 93 ezer szociális dolgozó úgy keres a legrosszabbul az összes ágazat közül, hogy az elmúlt években pótlékokat kaptak a bérük mellé. Bérük még így is csak a kétharmadát teszi ki az átlagbérnek. Ráadásul az ágazati pótlékok nem épültek be a bérbe, ami azt jelenti egy tollvonással megvonhatók, nem képezik a műszakpótlék, túlórapótlék, nyugdíj stb. alapját. Csak amolyan szépségtapaszok.

Itt a rákospalotai javítóban 20-25 százalékos a fluktuáció, jelenleg 8 állás betöltetlen. Kérdezem, hogy keresnek az itt dolgozó pedagógusok, szociális szakemberek. A pedagógusok nettó 130 ezerrel kezdenek, 20 év alatt megy fel ez 200 ezer közelébe. A diplomás szociális dolgozónál se jobb a helyzet: pályakezdőként nettó 137 ezret keres, 20 évnyi munka után 147 ezret. Erre jön még a bruttó 10 ezer forintos speciális gyermekotthoni és javítóintézeti pótlék. Extra mentális és fizikai megterhelést jelentő munkájukért ennyit kapnak pluszban a nevelők, gyermekfelügyelők, gondozók, pszichológusok, gyógypedagógusok, fejlesztő pedagógusok, orvosok, ápolók. Bruttó 10 ezer forintot! 

Összességében az országos helyzetet így tudnám jellemezni: alacsony bérek, szakemberhiány, magas fluktuáció, kiégés, cserébe nagy munkaterhelés, cudar munkakörülmények és óriási felelősség. Azt gondolom, nem lehet családvédelemről beszélni ott, ahol a kormányt csak addig érdekli a gyermekvállalás, amíg meg nem születnek a gyermekek. Pedig az igazi munka csak itt kezdődik. Itt jönnek a képbe a gyermekekre vigyázó, velük foglalkozó szakmák, a védőnők, a bölcsődei, óvodai dolgozók, a gyermekorvosok, családgondozók, gyermekjóléti szakemberek, pedagógusok. Ők vannak ott akkor is, amikor a gyermeknek állami gondoskodásra lesz szüksége, amikor a legsúlyosabb válsághelyzetekben kell segítséget nyújtani. Ahol az ő munkájukat nem becsülik, ott nincs gyermekvédelem. Ahol pedig nincs megfelelően finanszírozott gyermekvédelem, nem lehet családvédelemről sem beszélni. Köszönettel tartozunk mindannyian az itt dolgozóknak, és május 1-je révén én csak azt tudom mondani: kitartóan fogok küzdeni minden dolgozó ember érdekéért a továbbiakban is!