Civil szervezetek részvételével tartottunk “árnyékbizottsági” ülést klímaügyben. Muszáj volt, mert a rendes bizottsági ülésen végzett munkát megakadályozták kormányoldalról. És persze ide sem jöttek el, pedig hívtuk őket, ahogyan Áder Jánost is. Mostanra világosan látszik: kétféle stratégiát alkalmaz a kormány klímaügyben — vagy agyonhallgatják a kérdést, vagy megjelenik ugyan a szellemi horizontjukon, de rögtön propaganda-üzemmódba kapcsolnak és „zöld ideológiába csomagolt kommunizmust” kiáltanak. Egyik út sem járható. 

Szeptember 18. Pár nappal vagyunk a New York-i ENSZ-klímacsúcs előtt, és még azt sem tudjuk, milyen álláspontot fog képviselni és milyen konkrét vállalásokat fog tenni a nevünkben a magyar kormány a találkozón. Botrány. Írásbeli kérdésemre ugyan méltóztattak elárulni, hogy a senki által nem elszámoltatható, válaszadásra nem kötelezett, döntéshozói jogosítványokkal nem bíró Áder Jánost küldik a csúcstalálkozóra, de hogy mit fog mondani a köztársasági elnök a képviseletünkben, az máig talány.  

Ugyanez a sötétben tapogatózás megy a klímavétó kapcsán is, aminek a valódi okát a mai napig nem volt hajlandó elárulni a miniszterelnök. Itthon sejtelmesen azt mondta, közös V4-es álláspontot visznek az Európai Tanács június 20-21-i ülésére, amiből aztán V3-álláspont lett és egy vétó. Azóta próbálom megtudni, miért. Orbán Viktornak nem mellesleg beszámolási kötelezettsége lett volna a parlamentben, azóta is mulasztásos törvénysértésben van. Az Európai ügyek bizottságában, aminek a portfóliójába tartozik a klímaügy is, hiába kértem, hogy tartsunk egy tematikus klímaülést és hallgassuk meg a civileket. Hallani sem akartak róla.

Namost ez így nem állapot: hogy mit tesz vagy nem tesz az ország klímaügyben, nem a kormány magánügye. 

Ezért is döntöttem úgy, hogy megszervezek egy találkozót, ahol egy asztalhoz ülhetnek a szakmai civil szervezetek és a politikusok. Mindannyiunk elemi érdeke, hogy a szakmai szempontok becsatornázódjanak a döntéshozatalba, és ennek meg kell teremteni a fórumait. Meg kell kezdődnie a közös gondolkodásnak és még inkább a cselekvésnek. Ennek megfelelően mindkét oldal meghívást kapott, de csak az egyik jött: az ellenzéki pártok közül mindenki ott volt, ahogy számos független képviselő is, a kormánypártok székei viszont üresen maradtak.

Két forró téma volt napirenden: milyen állásponttal menjen a kormány a szeptemberi csúcsra, illetve mit vállaljon hazánk közép-és hosszú távon. A vállalások már csak azért is kulcsfontosságúak, mert most zajlik a 2021-27-es uniós költségvetés vitája is, és nagyon nem mindegy, mekkora támogatás megy majd klímacélokra. Az elavult energiarendszereket cipelő (és folyamatosan erre is hivatkozó) kelet-európai országok több pénzt harcolhatnának ki az átállásra, amihez viszont többet kellene vállalni. Orbán Viktor azt mondta a klímavétó utáni sajtótájékoztatón: „amíg nem látjuk, hol van erre pénz, addig nem vállaljuk. Úgyhogy kezdjünk el tárgyalni a pénzről!” Csakhogy a kormány nem kezdett el tárgyalni a pénzről, sőt, amikor a V4-ek európai ügyi bizottságainak ülésén próbáltam elérni, hogy álljanak ki a klímaügyre fordítható uniós pénzügyi keret növelése mellett, csont nélkül leszavazták.

Ilyen előzmények mellett ültünk össze. Lukács András a Levegő Munkacsoporttól arról beszélt, hogy olyan forrásátcsoportosításra lenne szükség a magyar költségvetésben, mint egy háborús helyzetben: a szervezet szerint 2000 milliárdot kellene és lehetne átirányítani kibocsátáscsökkentésre, energiahatékonyságra, megújuló energiákra. És egyértelműen nem lehet megúszni a közlekedési kibocsátáscsökkentést sem. Ennek kapcsán elmondták, véleményük szerint a kisebb jövedelműeket kompenzáló módon érvényesíteni kell a szennyező fizet elvet, mert ami most van, se nem fenntartható, se nem igazságos: az állam óriási támogatásokat ad a legnagyobb szennyezőknek, miközben a szennyezés következményeit ők viselik a legkevésbé. Elmondta, hogy klímavészhelyzetet kellene kihirdetni és elkezdeni egy masszív felvilágosító kampányt, mert a lakosság tájékoztatása, bevonása nélkül ez nem fog menni.

Magyar László, az Energiaklub projektvezetője arról beszélt, hogy Magyarország milyen megújulós vállalásokat tehetne. Tudjuk jól, hogy nem igaz, hogy Magyarországon nem fúj a szél, mert egy medencében vagyunk, és azért nem megoldás a napenergia, mert éjszaka nem süt a nap. Jelenleg 1 kWh áramot szélenergiával lehet megtermelni a legolcsóbban, olcsóbban az atomnál és a fossziliseknél is. Ha Magyarországon tényleg nem érné meg szélerőművekbe beruházni, akkor fölösleges lenne tiltani adminisztratív eszközökkel és kizárni a tenderekből. 2011 óta nem adott ki a kormány engedélyt szélerőmű építésére, 2016-ban pedig még jogszabályba is foglalta, hogy lakott terület határától 12 km-es körzetben nem lehet szélerőművet építeni (Magyarországon nincs ilyen pont, 11,5 km. a maximum). A NEKT-ben márpedig számolni kellene a szélenergiával és fel kell oldani a tiltást. Csak 20 százalékos megújulóenergia-arányt vállal be a kormány 2030-ra, miközben a szervezet szerint akár a 34 százalék is reális lenne. Fontos lenne a több lábon álló megújulós rendszer: a nap-, szél-, a távfűtésnél a geotermikus energia, és ha fenntartható forrásból származik, a biomassza hasznosítása.

Az ülés végén zárónyilatkozatot fogadtunk el: ebben három elvárást fogalmaztunk meg a kormány felé. Egyrészt kezdjen párbeszédet a szakmai civil szervezetekkel és vegye figyelembe a javaslataikat a klímatervek készítésénél. Másrészt Magyarország tartsa magát az uniós célkitűzésekhez, és az ENSZ-klímacsúcson tegyen bátrabb vállalásokat, támogatva a 2050-es klímasemlegességet is. A harmadik pedig, hogy a 2030-ig érvényes Nemzeti-és Energiastratégia végső változatát hozza be a parlament elé, legyen róla valódi politikai és társadalmi vita. 

A helyzet ugyanis az, bárki bármit mond, nincs jobboldali meg baloldali klímaválság és nincs kormánypárti meg ellenzéki globális felmelegedés sem. Csak éppen nap nap után azt bizonyítja a kormány, hogy a szokásos agresszív módszereivel próbálja elhallgattatni a klímatudatos politikusokat. Márpedig attól még, hogy ők nem jönnek el, mi még tenni fogjuk a dolgunkat, csak épp az ország fogja azt érezni, hogy nem védi meg őket a bajtól az ország vezetése. És a jelek szerint nem fognak tévedni ebben.