Einsteinnek tulajdonítják a mondást, miszerint bolond ember az, aki újra és újra ugyanazt teszi, de más eredményt vár tőle. A kormány most publikált klíma-energia-stratégiája az einsteini bolondság-definíció tankönyvi példája: az Orbán-kabinet úgy szeretne „klímabajnok” lenni, hogy semmit nem változtat az eddigi, kudarcot kudarcra halmozó politikáján. Hogy a mostanáig követett út hova vezet, azt már tudjuk: az EU-átlagot lényegesen alulmúló megújulóenergia-hányad, a ködös Skóciához képest is szerény napenergia-hasznosítás, lefagyasztott szélerőmű-szektor, stagnáló energiahatékonyság, energiapazarlás és tömeges energiaszegénység, meddő pénzköltés és csodavárás Paks II-vel kapcsolatban. Az okos a saját kárán tanul, a kormány azonban a mi kárunkon sem: a frissen nyilvánosságra hozott energia- és klímatervek legfőbb tanulsága, hogy nincs fordulat, tartjuk az eddigi irányt, Orbánék mégis azt remélik, hogy máshova, az Unió élmezőnyébe jutunk. 

A Nemzeti Energia-és Klímaterv (NEKT) végleges változata szerint a kormány a korábbi kritikák ellenére sem változtatott a vállalásain. Klímabajnokság ide vagy oda, marad a kínosan alacsony 40 százalékos kibocsátás-csökkentési cél 1990-hez képest, vagyis továbbra is a szocialista nehézipar leépítéséből akar élni a kormány. Mindössze 21 százalékos megújulóenergia-arányt vállalnak 2030-ra, miközben az uniós cél 32 százalék, és Magyarország az adottságai alapján bőven vállalhatna akár 35 százalékot is. Nincs a tervben országos energiahatékonysági program sem (a Hosszú Távú Felújítási Stratégia elvileg 2020 márciusáig készül majd el), miközben a legnagyobb energia-megtakarítási potenciál a lakóépületekben van. 

Továbbra sem világos, mire költené a kormány a GDP évi 2,5% százalékát, az Orbán Viktor által emlegetett már-már legendás 5o ezer milliárd forintot, ha ilyen gyenge célokat tűz ki? A 2030-ig meg sem épülő Paks2-re, a 2030-ig működtetni tervezett szennyező Mátrai Erőműre és a megújuló energia korlátozott támogatására épülő kormányzati tervekkel a magyar kormány a maga részéről lemond a Párizsi Megállapodás céljairól. A NEKT elavult, akaratgyenge, az érdemi cselekvés szükségességét figyelmen kívül hagyó anyag, amivel a kormány nem a magyar embereket, hanem az ipar érdekeit képviseli.

A kormány nem tervezi a Mészáros Lőrinctől megvett veszteséges Mátrai Erőmű bezárását 2030 előtt, pedig a korábbi bezárást nemcsak költségvetési és zöld szempontok, de a választói akarat is indokolná. Amikor Orbán Viktor arról beszél, hogy a karbonsemlegesség árát a legnagyobb szennyezőknek kell megfizetnie, vajon ideérti-e a Mátrai Erőművet, ami az ország magasan legnagyobb szennyezője, a hazai kibocsátás 14%-ért felelős egymagában? Marad az energiapolitika szent tehene, a paksi bővítés is, amivel nem csak az a baj, hogy a legelavultabb, legdrágább és a legnagyobb környezeti kockázatú megoldás a jövőbeli energiaigény kielégítésére, hanem az is, hogy nincs rá időnk: még a legoptimistább kormányzati prognózisok szerint sem lenne kész 2032 előtt, miközben a tudomány álláspontja szerint a néhány éven belül visszafordíthatatlanná váló klímaválság azonnali cselekvést követel.

Szintén súlyos hiba a szokás szerint mindenfajta társadalmi és szakmai egyeztetés nélkül megalkotott szövegben, hogy miközben –hasraütésszerűen – csillagászati költségeket emleget, azt a területet, ahol a leglátványosabb eredményeket lehetne elérni, és ahol a beavatkozás a leggyorsabban javíthatna az emberek életminőségén, teljes egészében sötétben hagyja. A lakossági energiahatékonyságról, vagyis az otthonok, hőszigeteléséről, a nyílászárók cseréjéről és a fűtés-korszerűsítésről van szó, amelyhez – Európában egyedüliként – eddig sem biztosított vissza nem térítendő forrásokat a kormány, és a rossz gyakorlaton ezután sem kíván változtatni. A kormányálláspont szerint ezek megtérülő beruházások, amelyeket majd a szolgáltatók finanszíroznak – láttuk az elmúlt években, hogy ez mire elég.