Megrázó esetek sorozatán vagyunk túl egyetlen hét leforgása alatt. Nem sokkal azt követően, hogy egy számára nem szimpatikus reklám miatt irracionális hisztériarohamot kapott és gerjesztett egy országgyűlési képviselő, a propagandamédián keresztül súlyosan megalázták a kerekesszékeseket is, aztán megvertek egy bulizó lányt egy falunapon, mert szivárványszínű táska volt nála — majd azt is megverték, aki odarohant segíteni. Az első szó az együttérzésé, minden sértett irányába. És most álljunk meg egy percre és nézzünk a dolgok mélyére.
Itt és most a saját szemünkkel látjuk, hogy a szavak tetteket szülnek, a gyűlöletnek következményei vannak. A valóság mutatja meg újra és újra, hogy a gyűlölet mint kormányprogram, a kormányszintre emelt idegengyűlölet és homofóbia elképesztően veszélyes és felelőtlen. Az ország mindenkori politikai vezetése ugyanis mintát közvetít a társadalom felé. Ha azt látja az ország, hogy elfogadott, sőt felülről támogatott a kirekesztés és az előítélet, akkor egyesek feljogosítva fogják érezni magukat arra, hogy ennek érvényt szerezzenek. És most pontosan ez történik.
Emlékszünk, hogy kezdődött. Soros György és a menekültek elleni rasszista és antiszemita gyűlöletkampányokkal indultak, és az ilyen politika lényege az, hogy újabb és újabb csoportot jelöljön ki ellenségnek, a saját identitására leselkedő veszélynek. Ezért akarnak a melegekből is ellenséget kreálni, és lassan mindenkiből, aki kicsit más, aki kipécézhető, aki megalázható — már a kerekesszékeseket is a szájukra merték venni. Figyelem! Az illiberális politika nem új találmány, vannak történeti előzményei és pontosan tudjuk, hogy végződik az ilyen úgynevezett “identitasvédelem” — tudjuk, mert az emberiség rengeteg szenvedéssel, a saját bőrén kínkeservesen tanulta meg, hogy ez az út nem járható.
Most tehát látjuk, hogy néz ki az ország, ha a gyűlölet a fő kormányprogram. Így néz ki az illiberalizmus működés közben, ez a szellemi kútmérgezés eredménye, verbális erőszak folyik a csapból is, kipécéznek és nyilvánosan megaláznak embereket a médiában, majd összevernek békésen szórakozó embereket egy falunapon. Azt nem látjuk, milyen mély a nyúl ürege — de nem is akarjuk megnézni. Mert így nem lehet élni és mi nem így akarunk élni.
Egyre inkább azt látjuk a saját szemünkkel, milyen fontos visszatérnünk az Orbán Viktor-féle populisták által lesajnált és megvetett liberális demokráciához, ahol minden ember egyenlő, ahol elfogadhatatlan mindennemű megkülönböztetés és uszítás állampolgárok bármely csoportja ellen. Ki kell mondanunk, egyértelművé kell tennünk, hogy olyan országban akarunk élni, ahol senkinek sincs félnivalója és ahol az állam a legmagasabb szinten védi és képviseli az egyenlő emberi méltóságot és az állampolgári egyenlőséget.
Nem szabad csendben maradnunk, most kell lépni, amíg nem túl késő! Ha a kormány a legmagasabb szinten elmulasztja elítélni a gyűlöletbűncselekményeket, sőt, a gyűlöletkeltést és a megosztást helyezi a politikája középpontjába, akkor olyan nyomásgyakorlást kell kialakítani, hogy egyértelmű legyen: ezen az úton nem mehet tovább Magyarország! A tét hatalmas. Itt mindenkire szükség van, senki nem fordíthatja el a fejét, nem nézhet félre — egymás miatt sem, de a saját jól felfogott érdeke miatt sem. Mert a rendszer logikája egyértelmű: előbb vagy utóbb, de mindenki sorra kerül. Egy szó, mint száz: van miért küzdenünk, van kiért küzdenünk!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://szelbernadettblog.blog.hu/api/trackback/id/tr715004118
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
