Rákérdeztem Székely Lászlónál, tervezi-e, hogy vizsgálatot indít a menedékkérők éheztetése és a gyermekek fogva tartása miatt. Az ombudsman válasza, miszerint egy korábbi látogatásakor a tranzitzónában mindent rendben talált, sajnos nem lepett meg. Az már korábban is kiderült, hogy ez nem az az ügy, amibe az ombudsman “beleáll”.

“Sajnálatos módon annak ellenére, hogy közvetlenül felvettem a kapcsolatot az Alapvető Jogok Biztosának Hivatalával mégsem volt lehetőségem velük találkozni, mert irodájuk elköltözik.” — írja Felipe González Morales, az ENSZ jelentéstevője, miután lezárta nyolcnapos magyarországi látogatását — a jelentéstevő hazánk hatályos törvényeit, politikáit és gyakorlatait, valamint ezeknek a menekülő emberek életére gyakorolt hatását vizsgálta. 

Tényleg sajnálatos, hogy nem találkoztak, ugyanis a jelentését látva lett volna miről beszélniük az alapjogi biztossal. A sajtóban többek között ezt olvashattuk a tapasztalatairól: 

“Morales beszélt a tranzitzónáknak nevezett kvázi börtönökben szerzett tapasztalatairól is, ahol találkozott olyanokkal is, akiket már több mint egy éve tartanak elzárva. Ezek között akadt, aki ez idő alatt sem láttott még bírót, aki dönthetne az ügyében, tényleges lehetőségük pedig nincs rá, hogy megjelenjenek a bíróság előtt. A börtönszerű körülményeket erősíti, hogy a tranzitzónában fegyveres őrök kísérgetik a menedékkérőket. Egy esetben egy terhes nőt 17 őr kísért orvosi vizsgálatra.”  És ezt: “Az elutasított menedékkérők pedig tapasztalatai szerint valóban éheznek, még egy idős, cukorbeteg házaspártól is megtagadták az ételt.“

De ott van az ENSZ Emberi Jogi Főbiztosi Hivatalának a jelentése is, elérhető az Európa Tanács emberi jogi biztosának látogatásáról készült jelentés, plusz időközben elindult az Európai Bizottság kötelezettségszegési eljárása. A Nemzeti Nyomozó Irodának a minap átadtam 23 ember éheztetését áttekintő anyagot és a strasbourgi bíróság élelmezésre való kötelezést tartalmazó, ideiglenes intézkedés elrendeléséről szóló határozatait, szám szerint 17-et. De ha kihallgatnának, elmondanám, hogy amikor egyik alkalommal a zónában voltam, az egyik ott dolgozó ismerte el nekem, hogy amíg nem szólnak “kintről”, nincs étel és azon múlik, hogy hány napig nincs, hogy milyen gyorsan megy az ügyintézés. De az ombudsman szerint tavaly november 6-án minden szép volt. Nézzék meg a képet, cinikusan mondhatom azt is, kár, hogy nem augusztus 10, 14, 17 vagy 22 környéken vagy mondjuk 2019. február 2-án, 18-án, vagy a képen látható többi időpontban járt arra az alapjogi biztos — látott volna éhezőt.

De a mélyére nézve ennek az egésznek nagyon, nagyon riasztó dolgot látunk. Ezt az ügyet nézve ott tartunk, hogy a strasbourgi bíróságnak kell sorra beavatkozni, mert itthon senki nem csinál semmit. Sőt, a helyzet ennél kicsit még rosszabb is, mert az alapjogi biztos egyenesen leírja, hogy egyszer ott járt, “tele voltak a polcok” és jól főznek a börtönmenzán. Miközben adott egy rakat nemzetközi vészjelzés, dokumentált éheztetés, országgyűlési képviselők szava, bezárt gyermek, rákos kislány, egy éven túli benntartás — de ezek szerint itt minden belefér. És az ombudsman ma itthon az egyedüli, akinek lett volna lehetősége lépni — és nem tett semmit. És ezt ki kell mondani. 

Hogy mit tehetett volna? Segítek: átfogó vizsgálatot indíthat, jogszabály-módosításra kérheti fel a kormányt például azon alaptörvényt rendelkezés szerint, ami kimondja az embertelen, megalázó bánásmód tilalmát, tartja a kapcsolatot a civilekkel és folyamatosan monitorozza a helyzetet. A horvát ombudsman példának okáért 50 esetben indított eljárást bántalmazás miatt.

Persze úgy igazából nem is vagyunk meglepve: tudjuk, hogy ez nem jogállam, nem demokrácia, sok minden nem az, aminek látszik. Itt a bizonyíték, mert megint beteszteltem a rendszert, ahogy szoktam mondani, ami megint elhasalt. Sokszor eszembe jut, az MTA melletti tüntetésen az egyik transzparensen az állt, hogy bátorság nélkül nincs szabadság. Ez így igaz: ebben a gyűlöletkeltő, szélsőséges, korrupt rendszerben a félrenézés, a megúszásra játszás a habarcs. 

Persze a biztos most megkapja tőlem a teljes csomagot, amit a Nemzeti Nyomozó Irodának összeraktam, és azt kezd vele, amit gondol. A Nemzeti Nyomozó Iroda is majd eldönti, mit kezd a valósággal, amit a kezükbe adtam. Én pedig megyek tovább, küzdök a rendszer ellen, egy igazságosabb, méltóbb világért. És minden egyes nap azt remélem, sok bátor emberrel el is fogjuk érni azt!