Márciusban értesült a zánkai Erzsébet-tábor területén működő Egry József Szakgimnázium vezetése arról, hogy június 30-ával bezárják az iskolát. A döntést a tábor területén végzett felújítási munkákkal magyarázzák, miközben ezek – a területet tulajdonló alapítvány állítása szerint - a táboroztatást nem befolyásolják. Akkor az iskola működését miért zavarnák? Mi az igazság az Egry ügyében? Ennek próbáltam utánajárni Zánkán, ami a „magánterület” üzemeltetőjének láthatóan nem annyira tetszett.

Sorompók és valtonos biztonsági őrök fogadtak az egykori zánkai úttörővárosban, a területet üzemeltető Erzsébet Gyermek- és Ifjúsági Táborok Szolgáltató Kft. egyik embere pedig rögtön a nyomomba eredt, hogy felügyelje a mozgásomat. Az úti célom az Egry József Szakgimnázium volt, amit a sajtóban megjelent hírek szerint be akarnak zárni a területen zajló felújítások miatt. Azt tudjuk biztosan, hogy még 2017-ben döntött a kormány arról, hogy három év alatt 26 milliárd forintot ad a zánkai és fonyódi Erzsébet-táborok felújítására. Keresztülutazva a táboron, nekem erősen úgy tűnt, hogy még csak most fognak nekiállni az átépítésnek – a korábbi látványtervektől legalábbis még fényévekre vannak.

Itt kerül a képbe a zánkai tábor területén működő „Egry”, vagyis az Egry József Szakgimnázium, Szakközépiskola és Kollégium. Az iskoláról tudni kell, hogy 1996 óta működik: 2015-ig magániskolaként, először a Zánkai Gyermek és Ifjúsági Centrum Nonprofit Közhasznú Kft., majd az Új Nemzedék Központ fenntartásában, 2015-től pedig a Pápai Szakképzési Centrum tagintézményeként. Időközben nemcsak a fenntartó változott, de a terület tulajdonosa is. 2016-ban a kormány a komplett tábort odaajándékozta az Erzsébet a Kárpát-medencei Gyermekekért Alapítványnak. Az alapító okirat szerint a tábor üzemeltetője az Erzsébet Gyermek- és Ifjúsági Táborok Szolgáltató Kft. -- ott-tartózkodásom során is ők állították rám az emberüket.

Fontos kiemelni, hogy a 23 éves iskola csodálatos környezetben működik, 2011-ben pályázati pénzekből felújított, nívódíjas épületben. Mint az igazgatótól megtudtam, olyanok, mint egy nagy család, és a 130 diák nagy része, 80 százaléka kollégista. Az intézményben turisztikai és vendéglátóipari szakembereket képeznek. A képzés magas színvonalú, magániskolaként többször is a legsikeresebb alapítványi és magán középiskolák közé választották. Mindez azonban mit sem számít azoknak, akik most kiteszik az iskolát, a tantestület, a szülők és gyermekek megkérdezése nélkül. Információink szerint március 8-án a Palkovics-féle minisztérium kész tényként közölte a vezetéssel, hogy június 30-ával bezárják az iskolát. Azóta sem kaptak semmilyen írásos tájékoztatást, csak az „erzsébetesek” küldték meg a kiürítési tervet.

Bár a köznevelési törvény 83.§-a is előírja, hogy a fenntartónak minden, az intézmények átszervezésével kapcsolatos döntés előtt ki kell kérnie az alkalmazottak, a szülők, a diákönkormányzat, sőt a megyei gazdasági kamara véleményét, amire 15 napot kell biztosítani, a fenntartót láthatóan nem nagyon érdekelték az ilyen „formaságok”. A statáriális eljárásban hozott döntés már csak ezért is elfogadhatatlan – és akkor még nem beszéltünk arról, miért is van szükség egy nagy múltú iskola kiebrudalására úgy, hogy a tábor felújítását jó eséllyel az iskola működésének fenntartása mellett is meg lehetne oldani. Még egyszer felteszem a kérdést: ha táborozni lehet felújítás alatt, tanulni miért nem? Hiszen azt írják, a táboroztatást nem fogja befolyásolni az átépítés. Akkor miért kell költözni az iskolának?

Az érintetteket nem nyugtatja meg, hogy most azt állítják, csak átmeneti, ideiglenes a költözés. Egy képviselői kérdésre adott válaszában azt írta nemrég Cseresnyés Péter, az ITM államtitkára, hogy „Az oktatás továbbra is folytatódik, annak helyszíne ideiglenesen módosul, az átalakítás idejére is gondoskodunk a tanulók megfelelő elhelyezéséről.” Egyrészt ha tényleg az iskola megőrzése lenne a cél, nem így, nem ilyen előkészítetlenül és mindenféle konzultáció nélkül intézték volna az egészet, semmibe véve például azokat a diákokat, akik most jelentkeztek az intézménybe, és kizárólag ebbe az intézménybe adták be a felvételi kérelmüket. Másrészt, ha tényleg fontos lett volna nekik az iskola, kizárt, hogy ne találtak volna olyan megoldást, ami mind az átépítést, mind az iskola működését lehetővé teszi. Egy mindenki megelégedésére működő iskola megőrzése fontosabb cél kellene legyen annál, mint hogy ilyen könnyedén, közös megoldást nem keresve lemondjon róla az állam. 

Múlt héten egy szűkszavú közleményt adott ki a Pápai Szakképzési Centrum: „A Pápai Szakképzési Centrum zánkai Egry József Szakgimnáziumának működése a jelenlegi helyén, a területén folyó beruházás előrehaladása miatt 2019 nyarától nem biztosítható. A fenntartó minden lehetőséget mérlegelt és annak érdekében, hogy az iskola tanulói és dolgozói egy egységben maradhassanak, a PSZC egy másik, zirci tagintézményének épületébe és kollégiumába történő költöztetés mellett döntött. Mindazon tanulók illetve pedagógusok, akik ezt a váltást vállalják, a 2019/2020-as tanévben tanulmányaikat illetve munkájukat már ott fogják folytatni. Azoknak a diákoknak, akik másként döntenek, segítünk megtalálni azt az iskolát, ahol továbbtanulhatnak.”

Ebben a közleményben már szó sincs ideiglenességről, arról viszont igen, hogy a zánkai intézményt a 60 km-re levő Zircre költöztetik. A váltást nagy valószínűséggel csak a Veszprémben vagy ahhoz közel lakó tanárok fogják tudni vállalni a távolság miatt, a zánkai közösség nem tud „egy egységben maradni”. Ezt akkor mondhatnák, ha előzetesen egyeztettek volna az iskolával, tanárokkal, szülőkkel, diákokkal – így viszont ez egy diktátum, amit vagy elfogadnak az érintettek, vagy nem. Az viszont biztos, hogy ez a döntés nem a gyerekek érdekeit szolgálja – ismét. Ami már csak azért is meglepő, mert az Erzsébet a Kárpát-medencei Gyermekekért Alapítvány, mint a terület tulajdonosa, nemcsak hogy egyházi hátterű, de elvileg éppen a gyermekekért van — fontos lenne, hogy az ott tanuló diákok érdekeiről se feledkezzenek meg, főleg, ha eddig sem volt probléma a tábor és az iskola együttélése.

- Autós felvezetéssel kellett távoznom az intézményből 

Ez járt a fejemben, amikor kijöttem az iskolából – és rögtön ott termett az erzsébetes kísérőm. Közölte velem, hogy a tábor területe magánterület, és tilos hang-vagy képfelvételt készíteni. Tehát az a 200 hektáros terület, amit a magyar országgyűlés kormánypárti többsége ajándékozott oda a komoly közpénzek felett diszponáló alapítványnak --  ami évi 4-5 milliárd költségvetési támogatásból szervezi a táboroztatást, 26 milliárdnyi közpénzből újít fel, és ehhez még 13,5 millió uniós forrást kap –, magánterület. Valtonos biztonsági őrökkel védett, drótkerítésekkel körbevett magánterület, ahonnan engem autós felvezetéssel kísértek ki, és ahol szerintük a közpénz felhasználását fotókkal nem dokumentálhatom. Miért? Furcsa ez így. Olyan ez, mint a közpénz-jellegét elvesztő alapítványi pénz – így válik pillanatok alatt a közpénz magánvagyonná, a közterület magánterületté a Fidesz keze alatt. Amikor már egy országgyűlési képviselőt is úgy kell kísérgetni a gondosan őrzött objektumban, nehogy még elmászkáljon és megnézze, mire költik az adófizetők pénzét. Mert én mindig a közpénzt védem. És ők?

Túl sok kérdés merült fel már első nekifutásra, és túl zavaros a kormányzati szereplők viselkedése. Folytatás következik.