Pár napja tudjuk azt, hogy a korrupcióbajnok Fidesz kimondta a halálos ítéletet a fóti gyermekközpontra, csak az nem világos még egész pontosan, hogy miért, illetve kiért. Pontosabban a hivatalos kommunikációnak van egy verziója erre, csak az éppen köszönő viszonyban sincs a valósággal. Az elmúlt pár napban sok energiát fordítottam arra, hogy a szélesebb nyilvánosságnak is elmagyarázzam a helyzetet és tisztázzam a félreértéseket, tévhiteket -- amiket a kormány tudatosan terjeszt. Íme a lényeg.

Az egyik ilyen tévhit, hogy a fóti gyermekközpont a kastélyban működik. A kormány alaposan rájátszik erre a széles körben elterjedt tévhitre, amikor azt állítja, „kastélyhoz illő funkciókat” akar adni az épületnek. A helyzet az, hogy 1960 óta nem élnek gyerekek a kastélyban: ők a kastély parkjában kialakított kisebb-nagyobb ingatlanokban laknak. A saját tapasztalataim alapján is mondhatom: az elmúlt évtizedek szerkezetátalakításainak köszönhetően a gyermekközpont ma – az anyagi lehetőségekhez képest - korszerű formában biztosítja a gyermekek ellátását.

Itt meg is érkeztünk a másik gyakori tévhithez: a kormány szerint a „kitagolás” következtében a gyermekek jobb körülmények közé kerülnek. A valóságban azonban nem valósul meg semmilyen kitagolás, annak ugyanis definíció szerint az lenne a feltétele, hogy a gyerekek nagy, a világtól elzárt intézmények helyett családiasabb lakóotthonokba, lakásokba kerüljenek. A fóti gyerekeket viszont olyan helyekre akarják vinni, amelyek már most is a törvényi létszám felett működnek, vagyis annyi történik, hogy már így is zsúfolt otthonok férőhelyeit bővítik. És ezen az sem változtat, hogy pl. Zalaegerszeg esetében a 48 fős otthon udvarában húznak föl 3x8-as blokkokat.

A kitagolásról szóló mese felerősít egy harmadik tévhitet is, ami arra vonatkozik, hogy itt átlagos szükségletű gyerekekről van szó. Ez nem igaz: a fóti gyerekek nem átlagos szükségletűek, ellátásuk komoly szakértelmet igényel, emiatt nagyon korlátozottak a lehetőségek az elhelyezésükre. A speciális szükségletű gyerekek a legsúlyosabb állapotban levő állami gondozottak: súlyos pszichés, disszociális zavarokkal küzdenek, pszichoaktív szereket használnak. Az ellátásukra alkalmas otthonok száma 5 db. (!) az egész országban: ezek az esztergomi és rákospalotai lány speci, valamint a zalaegerszegi, kalocsai és fóti fiú speci.

Ezek a gyerekek folyamatosan vándorolnak a rendszerben, több nevelőszülőt, gyermekotthont is megjártak, és az Országos Gyermekvédelmi Szakértői Bizottság véleménye alapján kerülnek valamelyik otthonba, miután bebizonyosodott, hogy máshol már nem nevelhetők. Az 5 központi speciális gyermekotthonban zártabb körülmények közt, komoly szakmai program alapján foglalkoznak velük, emelt szakemberlétszámmal. Ha Fótot bezárják, 5 helyett már csak 4 ilyen központi gyermekotthon lesz. De ott vannak a különleges szükségletű gyerekek is – akik tartósan betegek, és/vagy fogyatékossággal élnek -, ők szintén szakellátásra szorulnak.

A bizalom, kötődés és stabilitás ezeknek a gyerekeknek létkérdés: van, hogy fél év is eltelik, mire egy gyerekkel ki tud alakítani olyan bizalmi kapcsolatot a gondozója, amire alapozva már lehet őt kezelni, fejleszteni. Ha kiszakítják őt megszokott közegéből, ismerős gondozói közül, elszakítják a számára otthont jelentő helytől, minden belefektetett munka megy a kukába és kezdődik minden elölről. Egy ilyen változást nagyon nehezen fognak kiheverni a gyerekek, és szinte biztos, hogy romlani fog az állapotuk. Ráadásul semmi garancia arra, hogy az új helyszíneken meglesz az a szakemberlétszám, amire szükségük lenne.

Főleg úgy, hogy nekik a mai napig egy mukkot sem szólt a kormány, sem a fenntartó, az egész totálisan előkészítetlen – ez önmagában a semmibe vétele úgy a gyermekeknek, mint a mellettük helyt álló gondozóknak, pedagógusoknak, szakembereknek. Ebben a történetben a gyerekek érdekei az utolsók – a kormány úgy kezeli őket, mint egy zsák krumplit, amit egyik helyről a másikra tesz. Lényeg, hogy felhúzzák betonból az új férőhelyeket, a többi nem számít. A leterhelt, alulfizetett szakemberek majd megoldják a többit valahogy – ahogy eddig is megoldották.

Ahogy a kormány a fóti gyermekközpont bezárását intézi, mint cseppben a tenger mutatja, hogy bánik a Fidesz a már megszületett, nehéz sorsú gyermekekkel. Most vagyunk túl a családvédelmi konzultáción és a hétpontos demográfiai csomag bejelentésén. Nem lehet elmenni amellett, hogy hogy viszonyul mindez a gyermekvédelem valóságához. Az eredmény kiábrándító. A gyermekvédelmi szakellátásba került gyerekek magas száma éppen annak a tünete, hogy valami nagyon nem jól működik a rendszer alapjainál, a nehéz sorsú családok szintjén. Ott, ahol azok a gyermekek élnek, akik az állam segítségére szorulnak, és az állam úgy bánik velük, mint a fóti gyerekekkel. Itt lehet leginkább tetten érni egy rendszer gyermekközpontúságát: hogy bánik azokkal a gyermekekkel, akik a legkiszolgáltatottabbak. Akiknek állami segítség kell ahhoz, hogy esélyt kapjanak az emberhez méltó életre. Ahogy Fót és az egész gyermekvédelem helyzete mutatja: róluk lemondott az állam.

Én viszont hiszem, hogy az állam feladata nem ott ér véget, ahol a gyermekek megszületnek, hanem éppen ott kezdődik el.