Részemről tettek után a szavak következnek, mert ma esetemben egy másfél éves aktív küzdelem ért véget. De tartom, amit érzek: a rezsim csatákat nyerhet, de a háborút nem. Mert nem figyel az emberekre, mert nincs benne semmi erkölcs és mert az idő nem neki dolgozik.

Anno 2017. április 4-én tárgyalta a parlament azt a törvénymódosítást, ami a CEU vegzálásának kezdetét jelentette. Pechemre a KDNP után szólaltam fel, az a Hoffman Rózsa kért minket búgó hangon, hogy ne legyünk már agresszívek, aki ma az Egyenes beszédben is megkísérelte elbagatellizálni az egyetem ügyét. Akkor sem viseltem jól ezt a hozzáállást és ma sem jobb a helyzet. Mert a kettészakadt Magyarországon két mozit lehetett nézni.

Az ő filmük arról szólt, hogy a CEU-ügye oktatási kérdés, oktatási szakemberek foglalkoznak vele a kormánynál és ők szerényen csak annyit kérnek, legyen szíves az egyetem feleljen meg azoknak az egyszerű kis kívánalmaknak, aminek minden más külföldi egyetem megfelel ebben az országban: legyen kampusza otthon és írjanak alá egy megállapodást a magyar kormánnyal. Csak ennyi, semmi extra.

A mi mozink viszont 3D-s volt: bemutattuk, hogy putyini módra a szentpétervári Európa Egyetem mintájára estek neki a CEU-nak, emlékszünk rá, hogy előbb jött a törvény és utána álltak szóba az érintettekkel, bebizonyítottuk, hogy nincs olyan oktatási szakember, aki ezzel az üggyel foglalkozna a kormányban, és hogy az Oktatási Hivatal sem vizsgál semmit, „kulipintyó”-ügyben meg rámutattunk, hogy maga Rétvári államtitkár mondta azt, hogy mindenben elfogadják a New York-i oktatási hivatal álláspontját aztán mégse – magyarul minden létező eszközzel feltártuk a CEU-val kapcsolatos kormányzati hazudozást,  megteremtettük az ellenzéki egységet ahhoz, hogy Alkotmánybíróságra vigyük az ügyet, ombudsmanhoz fordultunk, tüntettünk és demonstráltunk. Azt minimum sejteni lehetett, hogy ezekkel az eszközökkel önmagukban nem fogunk romba dönteni egy Soros-ellenes trippen nyomuló illiberális miniszterelnököt, de ellenzéki képviselőnek egyrészt ez a kötelessége, illetve ha a jelenlegi pozícióból nem is tudunk megfejteni egy Orbán-Trump-Putyin_Tudjukki meccset, azt kellő alapossággal feltártuk, hogy Orbán játszmája minden szempontból végtelenül tisztességtelen, sértette a jogállamiságot, az oktatás és kutatás szabadságát pedig kompletten semmibe vette.

Tudjuk: Orbán vörös vonalakat lép át és addig megy, amíg erős és stabil ellenállást nem lát. A megvezetettség és megosztottság, a propagandamédia, a külpolitikai helyzet, a tudósok vs propagandisták lehetetlen felállás -- ezek a vektorok mind egy irányba mutattak és az nem a győzelem iránya volt. És mégis, rengeteg ember kőkeményen végigküzdötte ezt a másfél évet, például annak az iskolának a teljes közössége, amiről beszélünk. Nagyon, nagyon kicsi esélyünk volt ez a meccset megnyerni -- de meg kellett próbálni és mivel a tét hatalmas, minden eszközzel és erővel meg kellett próbálni.

Orbán pedig előbb vagy utóbb, de megtanulja: van olyan szituáció, főleg erkölcstelen feltételek mentén zajló játszmák esetén, hogy aki felülkerekedik, az alulmarad. Előbb vagy utóbb, de bele fog szaladni egy olyan helyzetbe, amiből nem tudja kimosni a médiabirodalma meg pár félfasiszta barátja, és sosem tudjuk előre, mi lesz az a pont, ami kicsapja a biztosítékot a társadalmunk nagy részénél.

És ezek a dolgok, amiket itt és most szinte hétről hétre és napról napra megélünk, összeadódnak. Chikán Attila, a Fidesz egykori szellemi frontembere korábban könnyeivel küszködve nyilatkozott azért, ahogy ez a csapat bánt vele és ma is kiállt azért, amit a Fidesz elárult. Kósa Lajos a CEU-ügy mögé bújva rájött, hogy mégsem-mégis-mégsem egyezik meg a szakszervezetekkel, az esti gyertyagyújtáson pedig már a diákok nyomták azt a szórólapot a kezembe, amivel a szombati szakszervezeti tüntetésre toboroznak. A rabszolgatörvény méltó a nevéhez: igazi embertelen népnyúzás. Márpedig az a hatalom, amely felszámolja önnön szellemi bázisát, figyelmen kívül hagyja embertömegek alapszükségleteit és leginkább oszd meg és uralkodj-ra játszik, egyáltalán nem megdönthetetlen. A képlet az, hogy ahogyan Orbán nem figyel a diákokra a CEU kapcsán, úgy nem figyel a dolgozókra sem a rabszolgatörvény vonatkozásában. Az ember már nem szerepel Orbán képletében. Márpedig ahogy médiapártként nem lehet megerősödni, médián keresztül nem lehet stabil kormányzást fenntartani --és ezt ők is tudják. Igazából a kérdés az: ki marad állva addig, amikor ez bekövetkezik. Mondom: most a CEU-t küldték padlóra, de még senki sem tudja, pontosan milyen áron.