Újabb adatkérésem ismét megmutatta, milyen mély a nyúl ürege a Fidesz által ránk erőszakolt új beiskolázási “rendszerben”. Amikor azt állítom, hogy nincs kormányzás, arra gondolok, hogy miközben 100 milliárd megy el kormánypropagandára, és a Londonból épp hazatérő Habony Árpád újabb, szerencsétlen helyzetben levő társadalmi csoportok ellen hergelő kommunikációs offenzívát dolgoz ki, a kormány képtelen kezelni az iskolaérettségi vizsgálatok körüli káoszt. Kormányozni nem tudnak, kizárólag kommunikációs megmondóemberek gyűlöletkampányaira akarják építeni a hatalmukat, mert csak a hatalom érdekli őket, nem a jó kormányzás. Most újabb adatok bizonyítják, hogy a minisztérium képtelen volt megszervezni az erővel bevezetett új beiskolázási szabályok végrehajtását. Figyelem, hosszú szöveg, de aki elolvassa, pontosan látni fogja a teljes folyamatot!

Az elejétől fogva nyomon követem a kötelező 6 éves beiskolázás új szabályainak gyakorlatba ültetését. Az egész egy nyári törvénymódosítással kezdődött, amikor a kormány a vakáció előtt, 36 fokban nyomta át a parlamenten azt a köznevelési törvénymódosítást, ami többek között központosította az iskolába lépés halasztásának engedélyeztetését. Az új szabályok kimondták, hogy ezentúl nem a gyermeket legjobban ismerő óvoda, hanem egy központi bürokratikus hivatal fogja eldönteni, hogy egy gyermek iskolaérett-e, vagy további egy évig az óvodában maradhat.

A jogszabály óriási feszültséget és szorongást keltett szülők tízezreiben. November végéig, amikor megszületett a végrehajtási rendelet, még azt sem lehetett tudni, melyik lesz az a bizonyos központi hivatal, amelyik - az általa nem ismert - gyermekekről döntést hoz. Én magam is az ombudsmanhoz fordultam, akinek a vizsgálata megállapította, hogy itt bizony a gyermekek jogai sérülnek, mivel a szülőknek és a végrehajtásban érintett szerveknek nem áll rendelkezésükre elegendő idő a felkészülésre. Az EMMI erre azzal a cinikus válasszal felelt, hogy későn jött a kérés, már nem halaszthatják el az új szabályok januári bevezetését.

Az őszi hónapok sok szülő számára a kétségbeesett szaladgálással és próbálkozással teltek. Mivel a jogszabály lehetőséget adott arra, hogy a pedagógiai szakszolgálatok által január 15-ig kiállított szakvélemény kiváltsa az Oktatási Hivatal (merthogy, mint kiderült, ehhez a szervhez került a halasztás engedélyezése) döntését, sokan keresték fel az illetékes szakszolgálatot. Mivel az Oktatási Hivatal vizsgálatának menetéről, annak szempontjairól és a valódi kormányzati szándékról senki sem tudott semmit, a szülők okkal gondolhatták, hogy hamarabb remélhetnek szakmai döntést, ha maguk keresik fel a pedagógiai szakszolgálatokat.

Az igazi káosz azonban csak ezután jött: a pedagógiai szakszolgálatok teljesen eltérő gyakorlatot követtek szerte az országban. Szülők visszajelzéseiből tudom, hogy volt, ahol a szakszolgálat végzett iskolaérettségi vizsgálatot, volt, ahol szakmai okokra hivatkozva nem, merthogy ilyen vizsgálatot a munkatervük szerint csak később szoktak végezni, február után, és mivel januártól már az Oktatási Hivatal az illetékes, nem tudják vállalni a vizsgálatot. Volt olyan hely, ahol bár végeztek vizsgálatot, csak ún. komplex állapotfelmérést, aminek keretében vagy javasolták a plusz egy évet, vagy nem, vagy volt, ahol csak a BTM/SNI-gyanúval jelentkező szülőknek mondtak igent.

Hogy tisztán lássak, közérdekű adatkéréssel fordultam az összes megyei pedagógiai szakszolgálathoz, és adatokat kértem az általuk, illetve tagintézményeik által végzett vizsgálatokról. Rákérdeztem, hogy hány szülő kereste meg őket, végeztek-e ilyen vizsgálatot, és ha igen, hány szakvélemény került kiállításra. Egy hónap múlva meg is kaptam a válaszokat, amiből azt lehet kiolvasni, hogy óriásiak az eltérések országosan: van, ahol nagyon kevés kérelem érkezett be, mert sok szülővel már telefonon közölték, hogy ne is próbálkozzon. Azt is látni, hogy Baranya és Jász-Nagykun-Szolnok Megye nem végzett ilyen vizsgálatokat: szakmai okokból nem fogadták be a gyermekek 2020. szeptemberi iskolaérettségével kapcsolatos szülői kérelmeket.

Sajnos a szakszolgálatokról beérkezett válaszok nem adtak teljeskörű képet: sok olyan szülői levél került ugyanis hozzám, ami ellentmondott a szakszolgálat válaszának. Ezekből a levelekből kiderült, hogy sok helyen pl. arra hivatkoztak, hogy csak november 15-ig, vagy 26-ig fogadták be a kérelmeket, vagy azzal érveltek, hogy a jogszabály szerint csak a szülő és az óvoda egyet nem értése esetén kell vállalniuk a vizsgálatot, de olyan szakszolgálat is volt, amelyik az akkor hatályos szabályokkal szemben a januártól életbe lépő szabályokra hivatkozva tagadta meg a vizsgálatot. Olyan szakszolgálatra is volt példa (pl. a fővárosi), amelyik igyekezett minden kérelmet befogadni és időben elvégezni a vizsgálatot.

A jogalkalmazási káoszt nem a pedagógiai szakszolgálatok, hanem a kormány teremtette. Ők hozták lehetetlen helyzetbe a szülőket, az óvodákat, a szakszolgálatokat. És mi értelme volt az egésznek? Egy szakszolgálati levél tökéletesen rámutat a felforgatás értelmetlenségére: „továbbra is intézményünk fogja elvégezni az iskolába lépéshez szükséges vizsgálatokat, de a hivatal felkérésére, szakértőként.” Vagyis a szakszolgálatok is azzal nyugtatták a szülőket, hogy adják be csak a kérvényt az Oktatási Hivatalhoz, úgyis náluk fog landolni. És valóban: a Szülői Hang felmérése szerint az eddigi adatok alapján az OH az esetek 74%-ában szakszolgálati vizsgálatot kért. Vagyis az OH csak a postás szerepét játssza: a „bürokráciacsökkentő” kormány egy teljesen felesleges hivatali kört iktatott be, és egy teljesen felesleges terhet rakott a szakszolgálatok nyakába. Nekik most jóval kevesebb idejük jut a fejlesztő-terápiás munkára és az SNI/BTM-es vizsgálatokra.

A kormány azonban még most sincs a helyzet magaslatán. Sorolom a problémákat, amikkel most írásban is a kormányhoz fordulok:

1. Ahogy azt szintén a Szülői Hang kiderítette, a szülők fele nem kapott tájékoztatást az óvodában a beiskolázáshoz. Mivel nem értesültek az Oktatási Hivatal vizsgálatáról, nem adtak be kérvényt. Hogy akarja kezelni a kormány ezt az esélyegyenlőtlenséget? Több olyan gyermek kerülhet most az iskolapadba, akikre a rendszer nincs felkészülve, és mivel az oktatás a legkevésbé sem differenciál és veszi figyelembe az egyéni sajátosságokat, ez súlyos károkat okozhat a gyermekeknek, mindkét oldalon. Hogy készítik fel erre az oktatási rendszert?
2. Az óvodák is teljesen eltérő gyakorlatot követnek abban, hogy adnak-e írásos jellemzést a gyermekről. Az óvodai fejlődési napló másolatát és egyéb, már elvégzett vizsgálatok eredményét - ha vannak ilyenek – még többnyire kiadják, de az iskolaérettségre vonatkozó írásos óvodapedagógusi véleményt nem hajlandóak adni felsőbb utasításra, pedig pont ez lenne a leghasznosabb az OH kérvényezésben. Mikor egységesítik az óvodai gyakorlatot?
3. A mai napig nem tudni, milyen szempontok alapján dönt az Oktatási Hivatal arról, hogy mely eseteket küldi tovább a pedagógiai szakszolgálathoz, és annak véleményét kötelező jelleggel figyelembe veszi-e. Ez további feszültséget és bizonytalanságot szül. Ráadásul az eljárás hajmeresztő: a szülők először egy függő hatályú végzést kapnak az OH-tól, mindenféle információ nélkül, majd amikor a szakszolgálat elvégzi a vizsgálatot, annak eredményéről semmilyen írásos másolatot nem kapnak. Legfeljebb arról kapnak igazolást, hogy szóban tájékoztatták őket. Ez azért probléma, mert ha az OH döntésében szembemegy a szakszolgálat véleményével, a szülők ezt nem fogják tudni igazolni egy esetleges bírósági perben. Terveznek változtatni ezen az eljáráson?
4. Súlyos probléma a sajátos nevelési igényű/beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdő gyermekek eddigi könnyített óvodában maradásának megszüntetése. Nekik eddig 1+1 évet biztosítottak az óvodában, mert a megfelelő óvodában olyan fejlesztést kaphattak, ami után részt vehettek az integrált oktatásban. Őket sújtják leginkább az új szabályok, és vannak már esetek arra, hogy az OH elutasította a kérelmüket. Mit akar ezzel kapcsolatban tenni a kormány, hogy akarja biztosítani a sajátos nevelési igényű és beilleszkedési nehézséggel küzdő gyermekek iskolai esélyeit?
5. Az OH döntése a szülőkre nézve kötelező, vagy a korai vizsgálatokra tekintettel változtathat-e a döntésen a szülő az áprilisi beiratkozásig, ha a gyermek fejlődése azt indokolja? Itt is jogilag nem egyértelmű a helyzet.

Az iskolaérettségi szabályok kaotikus átalakításával a kormány ismét bizonyította, hogy nem a jó kormányzásban, hanem az erőszakos, voluntarista felforgatásban hisz, ami csak megnehezíti a szülők, szakemberek és a gyermekek életét. Ha a kormányt egy pillanatig is az a cél mozgatta volna, hogy egy jobb, gyermekközpontúbb óvoda-iskola átmenetet vezessen be, akkor azt nem senkivel sem egyeztetve, a szülők és a szakma ellenében tette volna, hanem velük együttműködve, őket meghallgatva, kapkodás helyett alaposan előkészítve. De nem így történt, és ezek után az a minimum, hogy meghallva a szülők segélykiáltását, változtat ezen az elhibázott rendszeren.