Ész nélküli centralizáció: nem a „gyermek az első”

Ombudsmanhoz fordultam az EMMI botrányos eljárása miatt és szülőkkel egyeztetve tíz kérdést tettem fel írásban a minisztériumnak. A kormánynak mindennél fontosabb volt még a vakáció előtt, 35 fokban átnyomni a parlamenten a köznevelési törvény senkivel sem egyeztetett módosítását, de az már nem volt nekik olyan sürgős, hogy időben megalkossák a végrehajtási szabályokat. Emiatt most senki sem tudja, mit kell tenni a kötelező 6 éves beiskolázás alóli felmentések ügyében.

blogle_c.jpg

Önmagában elképesztő szakmaiatlan és a gyermekek érdekeivel ellentétes döntés született azzal, hogy a kormány központosította a felmentések engedélyezését. Ez azt jelenti, hogy jövő januártól nem a gyermeket legjobban ismerő óvoda fog dönteni arról, hogy a gyermek még egy évig óvodában maradhat-e, hanem egy a gyermeket nem ismerő, központi bürokratikus szerv. A centralizációs mániájával a kormány ismét szembe megy a szakmával.

Nem kell hozzá szakértőnek lenni, hogy tudjuk, ma a pedagógiában már az a felismerés dominál a gyermekek nevelésében, hogy nem működik az egységesítés. Egyre nagyobbak a gyermekek közti különbségek, más-más ütemben fejlődnek, nem egyszerre érnek meg az iskolára. A különbségeket pedig figyelembe kell venni, és a jó válasz rá a rugalmasítás, a személyre szabottság, a differenciálás. Erre a kormány mit tesz? Még merevebbé, rugalmatlanabbá, személytelenebbé teszi a rendszert. Mert nem a gyermek érdekét nézi.

Ezentúl egy központi szerv fog dönteni a szülők kérelméről, de nem tudni, hogy melyik lesz ez a szerv és mégis milyen szempontok alapján fog dönteni, ha nem ismeri a gyermeket. Futószalagon fognak születni az elutasító döntések a gyermek vizsgálata nélkül, vagy hogy kell ezt elképzelni? Mely esetekben fognak igénybe venni szakértői bizottságot? Kötelező lesz-e figyelembe venni a szülő kérelméhez csatolt óvodai szakvéleményt? A már most is szűkös szakértői kapacitások fogják meghatározni, hány esetben rendelnek ki szakértőket?

Rengeteg a kérdés, amire nincs válasz, a szülők pedig érthető módon elkeseredettek, és hiába írnak levelet a minisztériumnak, az EMMI válaszra sem méltatja őket. A késlekedés már most hátrányt okoz: a törvény elvben lehetőséget ad arra, hogy ha a szakértői bizottság január 15-ig a gyermek további egy év óvodai nevelését javasolja, akkor  nem kell kérelmet benyújtani. A szülőknek tehát érdemes lenne mielőbb a szakértői bizottsághoz fordulniuk, csakhogy végrehajtási rendelet hiányában nem tudni, mi ennek az eljárása. Egyenként kell felkeresniük az eddigi szakértői vizsgálatokat végző pedagógiai szakszolgálatokat?

Felháborító az egész eljárás is, ahogy a kormány időről időre erőszakot tesz az egész közoktatás rendszerén. Ugyanaz az erőltetett voluntarista, mindenkin átgázoló, az érintetteket és a szakmai szempontokat totálisan figyelmen kívül hagyó, saját ideológiáját másokra kényszeríteni akaró hozzáállás ez, ami az egész kormányzást jellemzi. Nem, nem a gyermek az első, ahogy a plakátokon áll. Az ő erőszakos akaratuk az első, a „megteszem, mert megtehetem” mentalitás. Nem a gyermek érdekeit nézik, nem azt, hogy neki mi volna a legjobb. A kormány a szülőnél is jobban akarja tudni, mi a legjobb a gyermekének.

Én az ombudsmanhoz fordultam, mert azt gondolom, hogy ez az eljárás masszívan alapjogokba ütközik. A jogbiztonság elve ugyanis megköveteli, hogy a szülők időben értesüljenek a gyermekükre vonatkozó szabályokról.  Emellett szülőkkel egyeztetve 10 kérdést nyújtottam be az EMMI-hez, mert itt lenne az ideje, hogy elárulják, hogy működne az az – egyébként alapjaiban elhibázott – rendszer, amit kitaláltak. Amúgy meg csak remélni tudom, hogy az ellenzéki képviselőkkel közösen az Alkotmánybíróság elé vitt törvény nem fogja kiállni az alkotmányosság próbáját.

Itt olvasható az ombudsmannak címzett írásbeli kérdésem: https://www.parlament.hu/irom41/07728/07728.pdf

Itt pedig az EMMI-nek feltett 10 kérdésem: https://www.parlament.hu/irom41/07727/07727.pdf

A bejegyzés trackback címe:

https://szelbernadettblog.blog.hu/api/trackback/id/tr9715234562

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

 Szél Bernadett vagyok.
Mondták, hogy a nők nem valók a politikába, mert nem bírjuk a karaktergyilkosságot. Akkor ezt elfelejthetik, mert erre már biztosan rácáfoltam. Léphetünk tovább. Lépjünk jó nagyot. Távolra azoktól, akik csak ezt látják a politikában, és közel azokhoz, akiknek mindez a bőrére megy. Ott van a lényeg. Velük van dolgunk. És mi vagyunk azok, akik tesszük a dolgunkat -- és mindenhol ott vagyunk. A boltban, a kórházban, a cégben, a gyárban, az iskolában, a piacon, az otthoni "láthatatlan munkában". Ebben a blogban mutatom, én mit adok hozzá a közös történetünkhöz. Figyeljenek, jöjjenek, és vigyázzanak: a nyugalom megzavarására alkalmas témák következnek, a szerző azon erőteljes igényével, hogy változzanak a dolgok. Tartsanak ki és tartsanak velem!