Beszéljünk először ennek a törvényjavaslatnak a kontextusáról, hogy megértsük, miért is került most elénk ez a javaslat.

Nagyot fordult a világ a Fidesz számára az európai parlamenti választások után. Nem jött be Orbán Viktor számítása, nem történt meg a jobboldali populista fordulat. A választások előtt egymásnak adták a kilincset a Karmelita kolostorban a szélsőjobboldali populista pártvezetők, és reggeltől estig azt hallgathattuk, hogy a Néppárt balra tolódott, lepaktált a baloldallal és a liberálisokkal, eldobta keresztény gyökereit, a bevándorláspárti erők kerültek többségbe, Soros irányítja őket és sorolhatnám.

Orbán Viktor maga mondta, hogy ha balra tolódik a Néppárt, akkor a Fidesz nem marad a tagja, mert sohasem támogatnának egy bevándorláspárti nagykoalíciót. Azt is kinyilatkoztatta, hogy Manfred Weber alkalmatlan vezető, és a Fidesz nem fogja támogatni a kinevezését.

Aztán jött a kijózanodás: elmaradt a populista előretörés a választásokon, ellenben erősödtek a zöldek és a liberálisok. Orbán Viktor csúnyán eltaktikázta magát, és már a választások másnapján irányváltás történt. Hirtelen reális opció lett a Néppártban maradás, és jött az előremenekülés. A közigazgatási bíróságok felállításának elhalasztása, a reklámadó lenullázása, a klímaváltozás tagadásának határait súroló hajbókolás a német autóiparnak.

Ez az egész világosan mutatja, hogy Orbán Viktor nem az elvek, hanem a hatalom politikusa. Nem elvek, hanem a nyers hatalmi érdekek szerint választ magának partnereket a politikában. Mindezt úgy, hogy közben azt próbálja nekünk eladni, hogy ő az elvek embere, ő a keresztény Európa kivont kardú védelmezője, ő az, aki semmi szín alatt nem kötne kompromisszumot semmifajta bevándorláspárti erővel.

Most ez mégiscsak megtörténik, mert az érdekei úgy kívánják, és ő úgy tesz, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne. Ahogy egy fideszes tegnap fogalmazott: reálpolitika. Az alkalmatlan vezetőnek kikiáltott Manfred Webert máris megszavazták a Néppárt frakcióvezetőjének. Nincs itt semmi látnivaló, lehet tovább haladni.

A probléma ezzel csak az, hogy nem lehet egyszerre az elveiért akár egész Európával szembeforduló és a hatalmi érdekek mentén „reálpolitikai” kompromisszumokat kötő politikus szerepét eljátszani. A kettő egyszerűen nem működik együtt. Orbán Viktor mégis ezzel próbálkozik, pedig vastagon kilóg a lóláb.

Ez a törvényjavaslat maga a hátraarc. Gyakorlatilag 180 fokos fordulat a korábbi kormányzati kommunikációhoz képest: korábban ugyanis semmi sem tudta megállítani a Fideszt abban, hogy keresztülvigye a különbíróságok ügyét. Meg sem várva a Velencei Bizottság véleményét, decemberben botrányos körülmények közt szavazták meg a törvényt. Most, hogy igyekszik vissza a Fidesz a lesajnált Néppártba, nulla perc alatt meggondolták magukat.

Persze most is megalapozatlan jogállamisági kritikákról írnak, de ez akkor is meghátrálás. Még akkor is, ha csak bizonytalan időre való elhalasztásról, a reklámadó esetében felfüggesztésről van szó. Ennyivel ugyanakkor nem tudhatják le a dolgot. A probléma ugyanis nem csak egyes intézkedésekkel van, hanem az egész rendszerrel.

Ma Magyarország egy végletekig centralizált, autokratikus állam, demokratikus díszletekkel. Maga Orbán Viktor mondta azt pár éve, hogy ő nem liberális, hanem illiberális államot épít. Azt mondta, a liberalizmus alapvető értékeit, mint a szabadság, nem teszi az államszerveződés központi elemévé. Bár a miniszterelnök nagyon szereti hangoztatni, hogy számára az illiberális állam nemzeti államot jelent, a lényege nem más, mint a hatalmi korlátok módszeres felszámolása és a totális kontroll.

Hatalmi korlát minden, a központi hatalomtól független intézmény, autonóm módon működő rendszer, hatalmi ág. Ilyenek a hatalomgyakorlás fékei és ellensúlyai, mint az Alkotmánybíróság, a köztársaság elnöki intézmény, vagy a közvetlen demokrácia intézményei, a népszavazás, ilyen a független igazságszolgáltatás és ügyészség, ilyen a civil társadalom, ilyen a szabad sajtó. Orbán Viktor illiberális államának lényege, hogy minden ellensúlyt kiiktat és mindent centralizál.

Egy jogállamban és egy működő demokráciában a hatalomgyakorlás nem lehet kontroll nélküli. Kell, hogy legyen ellensúly, ami megakadályozza az egyszemélyi, önkényes hatalomgyakorlást, azt, amikor a hatalom magát a törvények fölé helyezi, és ahol az egyént nem védi semmi a hatalom túlkapásaitól. A hatalom ellenőrzése elválaszthatatlan a jogállamiságtól. Ezt számolja fel szisztematikusan a Fidesz és személyesen Orbán Viktor, és európai szinten is ezért akart csatlakozni a populista blokkhoz, mert zavarják őt az Európai Unió által támasztott hatalmi korlátok.

A 2010 óta – Orbán Viktor szavaival – újjászervezett magyar államban a Fidesz módszeresen leépített minden hatalmi korlátot.

- Még az ország nevéből is kitörölték azt, hogy köztársaság.

- Megváltoztatták a választási rendszert, biztosítva maguknak az alkotmányozó többséget.

- Új, egypárti alkotmányt írtak, ami semmiféle konszenzust nem élvez, és népszavazás sem erősítette meg.

- Letörték az Alkotmánybíróság jogosítványait és megszűnt a paritásos jelölés. Ami még így sem tetszett az Alkotmánybíróságnak, beleírták az Alkotmányba.

- Pártkatonát ültettek a köztársasági elnöki székbe.

- A népszavazás és a társadalmi egyeztetés intézményét gyakorlatilag megszüntették, ill. saját hatalmi eszközükké tették.

- Az elvileg hatalomtól független intézményeket elfoglalták: pártkatonát ültettek az Állami Számvevőszék, a Nemzeti Választási Bizottság, a Legfőbb Ügyészség, a Médiatanács élére, és bebetonozták őket a pozícióikba. Az Állami Számvevőszéket, élén egy fideszes káderrel, a hatalom bunkósbotjává tették, ami jogorvoslat nélkül szabhat ki büntetéseket mondvacsinált okokra hivatkozva ellenzéki pártokra.

- Mértéktelen pártpropagandát folytatnak közpénzből, amihez az Ügyészség is asszisztál.

- A közszolgálati tévé a párt szócsöve lett, teljesen megszűnt a kiegyensúlyozott és tényalapú tájékoztatás, ellenzéki képviselőket 5 perceket kapnak, azt is csak választási kampányban.

- Egyre jobban kiszorítják a szabad sajtót. Állami támogatásokból meggazdagodott oligarchákkal vásároltatták fel a médiapiac nagy részét, és hoztak létre egy több mint 450 cégből álló médiakonglomerátumot, amit még a Versenyhivatal sem vizsgálhat. Hozzá tartozik a teljes vidéki lappiac, a rádiós piac nagy része, két tévécsatorna, több bulvárlap stb. Az ellenzéki sajtóorgánumokat illetve médiumokat lapbezárások és tévék elfoglalása mellet irányított állami hirdetésekkel is ellehetetlenítik.

- A civileket ellenségnek kiáltották ki, külföldi ügynöknek, „álcivilnek” bélyegezték. A hatalom kritikáját adó civileket azzal vádolták meg, hogy idegen érdekeket szolgálnak és sorosisták, ezzel igyekezve eleve hitelteleníteni minden kritikájukat. Kötelezték őket arra, hogy külföldről finanszírozott szervezetnek nevezzék magukat külső kommunikációjukban. A civil támogatások rendszerének átalakításával kiüresítették az egyesülési szabadságot is, hiszen jórészt a hatalomnak kedves, „jó civilek” kapnak támogatásokat. Az új pénzosztó szervezet élére a kormány propagandaciviljét, a CÖF vezetőjét állították.

- Hatalmi korlátként azonosították be az olyan autonóm, hatalomtól független rendszereket is, mint az oktatás, akadémia. A CEU elüldözése, az MTA bekebelezése is mind arról szól, hogy a hatalom minden kontrollálni akar, nem tűr meg semmilyen autonómiát. Az oktatási és tudományos szabadság a Fidesz szemében veszélyt jelent a hatalomra: az öntudatos, autonóm gondolkodás mindennel ellentétes, amit a Fidesz képvisel. Az alávetett, engedelmes állampolgár nem kérdez, nincs tudása, nem gondolkodik: ilyen állampolgárokat szeretnének ők.

Ez csak egy rövid lista arról, milyen lényegi kérdésekben szervezte újra az államot a Fidesz. Hiába a közigazgatási bíróságok felállításának elhalasztása – a jogállami problémák rendszerszintűek.

Egy egészen friss dolog, ami jól mutatja a rendszer természetét és azt, hogy hogy is viszonyul a Fidesz a jogállamisághoz. Tegnap szavazott a parlament Handó Tünde, az Országos Bírósági Hivatal vezetőjének menesztéséről, amit 120 fideszes szavazattal leszavazott a ház. Mit szavaztak le a fideszesek és KDNP-sek? Azt, hogy az OBH elnöke alkotmányos és törvényes keretek között gyakorolja a hatalmát. Arra szavazott a Fidesz, hogy a szinte teljhatalmú bírósági vezető hatalmi kontroll, törvényes ellenőrzés, a törvényeknek való megfelelés nélkül gyakorolja a hatalmát. Az OBH és az Országos Bírói Tanács konfliktusa már megbénítja az egész bírósági rendszert, de ez sem érdekli a Fideszt. Az OBH vezetője figyelmen kívül hagyja a törvényességi jelzéseket, az OBT létét, nem intézkedik a póttagok választásáról, önkényesen eredménytelenné nyilvánít bírói és bírósági vezetői pályázatokat, törvénytelen a kinevezési és a bírói kirendelési gyakorlata. Gyakorlatilag jogállami kontroll nélkül gyakorolja a hatalmát. Erre adta tegnap áldását a Fidesz és közvetve Polt Péter, aki még ki is tüntette az OBH elnökét.

A jogállamisági kritikák nem a migrációs álláspontja miatt érik a Fideszt, akármennyire is szeretnék így beállítani. A jogállam szisztematikus leépítése elfogadhatatlan a demokratikus, jogállami és szabadságjogi alapokra épülő EU-ban. Az Európai Unióban nem lehet illiberális államot építeni, és Orbán Viktor projektje most kapott egy pofont az európai parlamenti választásokon. Csak remélni tudom, hogy a következmények ezúttal nem maradnak el.