Isten éltesse Magyarországot és Európát!

Kedves Barátaim!

Azzal kezdem, hogy ünnepelni jöttünk össze, és az örömünk minden körülmény ellenére indokolt. Ugyanis az EU csatlakozás a legjobb dolog, ami az elmúlt 100 évben történhetett Magyarországon. Ismét arra indult a népünk, ahonnan az előző század világégései, rezsimjei eltérítették. Úgyhogy azt kell, hogy mondjam: Boldog uniós születésnapot, Magyarország!

És akkor folytassuk a keményebb dolgokkal. Ugyanis egy közösséghez tartozás nem csak jogokat jelent, hanem kötelességeket is. Mi, akik itt összegyűltünk, pontosan tudjuk – de vannak olyanok ebben az országban, akiket érdemes mlékeztetni egy-két dologra.

Beszélnünk kell elsőként arról, hogy az Európai Unió nem feneketlen zsák, amiből időről-időre kimarkolhat pár milliárdot az, aki épp arra jár – mondjuk egy miniszterelnök valamelyik barátja, rokona, ismerőse vagy üzletfele. Hanem az Európai Unió igenis egy értékközösség.

A pénzeken túl, de attól nem függetlenül ráadásul ott tartunk, ahogy szomorúan magam is láttam Nyugat-Európában, hogy Magyarország egy példaértékű ország lett, de sajnos a rossz oldalról, a negatív oldalról. Velünk példázzák azt, hogyan bontották le a demokráciát és a jogállamot az Európai Unió területén. Tudjuk jól, az Unión kívül vannak ilyen országok, ismerjük Oroszországot és látjuk Törökországot. Mi azonban nem arra tekintünk, nekünk nem Erdogan és Putyin a példaképünk. És bárkit hoz ide a holnap én pontosan tudom, hogy az Unión belül masszív többségünk van ebben a tekintetben.

Ez a közösség amihez tartozunk és amiben teljes jogú tagok vagyunk, egy értékközösség, és nem véletlenül az, csak akkor működőképes, ha jogállamok és demokráciák alkotják. Erre lett ugyanis kitalálva. És lehet magyarázkodni a kormányzat részéről, hogy szerintük ez végül is az, csak „illiberális”, de ahol pártkáderek, poltpéterek, matolcsyk és domonkoslászlók vezetnek független intézményeket, ahol az adófizetők pénzéből összerakott közmédiában nem interjúra fogadják a képviselőket, hanem kidobják őket az ajtón, ahol tanúként hívnak be rendőrségi pincékbe, de gyanúsítottként kezelnek minket, és ahol épp most készítik elő a képviselői jogok további korlátozását, ott nincs semmiféle demokrácia. Ezen a születésnapon az első és legfontosabb feladat az, hogy újra a demokratikus országok sorába tartozhassunk, ahol jogállam működik. Ez az alap és ebből nem engedhetünk.

Kedves Barátaim, van azért még dolgunk bőven. Május elseje van, ez a dolgozó embernek is az ünnepe. Egyértelműen ki kell mondanunk, főleg ezen a napon: mi egy olyan  Európáért dolgozunk, ahol a dolgozó embert becsülik, minden létező tekintetben becsülik és minden egyes országban becsülik. Ez azt is jelenti, hogy azt is akarjuk, hogy dolgozó nők és férfiak közötti mindennemű megkülönböztetés oda kerüljön, ahová való, jó messze a sötét múltba és ahol a nők és a férfiak egyenlő módon tudnak részt venni a munkaerőpiacon. És amellett is kiállunk, hogy ha valaki nem tud dolgozni, vagy nem annyit, a szociális védőháló óvja meg a zuhanástól és segítse talpra állni. Tény, sok munkánk van. Itt a hazánkban azt látjuk, a magyar dolgozó betegebben él és korábban hal, mint ami 2019-ben, Európában elfogadható lenne. És sokkal, de sokkal kevesebbet keres. Márpedig és itt utalnom kell arra, hogy az Európai közösség teljes jogú tagjaként, egy közösség ilyen különbségeket, mint a Nyugati és Keleti felek között van, nem tud elviselni. Itthon tehát tudatosítani kell magunkban, hogy mi nem a rossz bérek országa akarunk lenni, és e célunk elérésben nem vagyunk eszköztelenek. Van élet az orbáni modellen túl, sőt, ott kezdődik el csak az élet. Merjünk hát arra menni! Merjünk hát túllépni egy olyan rendszeren, ahol a dolgozó embert rossz bérekkel büntetik! És amíg mi tesszük a dolgunkat itthon, az Unió egészének is van feladata, ugyanis az Uniónak azon kell dolgoznia, hogy a szociális pillér stabilan megvalósuljon – enélkül épp úgy veszélybe fog kerülni a közösség, mint egyes tékozló miniszterelnökök autoriter és kapzsi politikája miatt.  

Végül pedig egy olyan dologról fogok beszélni, ami sokatok számára teljesen egyértelmű lesz, ez egy közös feladat, de amiben a fiatalok viszik a prímet szerte a világban. Valószínűleg ez Nektek teljesen egyértelmű lesz, de mivel a politikusok egy részének úgy tűnik, ki kell mondanunk: közös erővel rá kell szorítanunk az Európai Uniót, hogy érvényesítse végre a klímafelelősség elvét.

Ez minden felelős politikus számára alap. Színtől, hovatartozástól és ideológiától függetlenül. Ugyanis, ha ez így megy tovább jöjjünk akár jobbról vagy balról, bármilyen irányból borzalmas jövő vár ránk és az unokáinkra is.

A kifogások ideje lejárt.

Ráadásul ebben nincs semmi lehetetlen.

Ez a generáció, akiből sokat látok itt a tömegben, világosan tudom, hogy már beleszületett abba, amit úgy hívunk, hogy klímaváltozás. Ahogy itt állunk, tudjuk, a levegőt amit beszívunk egyre mérgezőbb, egyre több fát vágnak ki, a tiszta energiát ebben az országban úgy tűnik, hogy hivatalból üldözik. Európának ezt sem szabad tétlenül nézni, pláne finanszírozni! Európa gazdaságát át kell állítani egy erőforrásokkal takarékosan, hatékonyan, okosan bánó, és a tiszta energiát előnyben részesítő működésre, a politikusokat is át kell állítani arra, hogy a saját zsebük tömködése helyett a változatosság kedvéért a jövőért érzett felelősség vezesse őket. Én azt is tudom, hogy egy csomó politikusnak ez már nem fog összejönni, azonban, akiket a Momentummal látok pontosan tudom, hogy számukra ez alap és bátorítani is szeretnék mindenkit, hogy ezt az utat folytassa ugyanis a jövő ebben az irányban van, Európa ebbe az irányba megy és Magyarországnak is ebbe az irányba kell elmennie.

Kedves barátaim!

Születésnapra jöttem, ünnepelni. Egész hazánk számára fontos születésnapra. Mert az Európai Unió tagjának lenni jó, ma az egyedül helyes pozíció. De a mai örömöt holnap újra munkának kell felváltania. Nagyon sok harcot kell megvívnunk, és nagyon sok küzdelmet le kell folytatnunk annak érdekében, hogy ez a közösség újra egy olyan fényben tudjon tündökölni amelyre sokan sokfele vágyunk.

Az a furcsa helyzet van, hogy leginkább azoktól kell megvédeni, akik a leghangosabban állítják, hogy ezt teszik. Dehogy. A hazát és az európai közösséget az végi, aki korrupciót csökkent, oktatásba és egészségügybe tesz pénzt, aki kiáll a dolgozó ember mellett, aki védi az elesettet és aki nem hagyja, hogy egy kiégett sárgolyó legyen a mi virágzó bolygónkból. Kedves fiatalok én nagyon számítok rátok és kedves kevésbé fiatalok, rátok is nagyon számítok. Ez egy közös küzdelem, ami már elkezdődött viszont új lendületet kell, hogy kapjon annak érdekében, hogy akik utánunk következnek többet és jobban kapjanak, mint ez az ország kapott az elmúlt 30 évben. Így tovább!