"A választás után természetesen elégtételt fogunk venni. Erkölcsi, politikai és jogi elégtételt is." Orbán Viktor szavai ezek. Az ilyen típusú vezetők úgy működnek, hogy mindig egy soron következő vörös vonalat lépnek át -- és ha nincs ellenállás, vagy nem elég erős, jön a következő. Egyik vörös vonal a másik után. Csak ezen a héten több vörös vonalról kell beszélnünk. Egy oknyomozó újságíró statáriális eljárás alá kényszerítése zajlik, amit a kormánypropagandából tudott meg maga az érintett is. Új lendületet kapott egy egyetem elüldözése, a legrászorultabbak bíróság elé cibálása, egy ellenzéki politikus egész pályás letámadása. Nem igaz, hogy nem tehetünk semmit. De emlékeznünk kell arra: ha nem lát ellenállást, ő menni fog tovább.

Nagyon sok kritikát kaptam azért, amiért úgy értelmeztem Orbán szavait, ahogy: kimondtam, amit sokan nem mertek, hogy a jogi elégtétel a büntetőjogi felelősségre vonást jelenti. Vicceskedve írnak überlaza fideszes szavazók, kérdezik, hogy vajon börtönben vagyok-e már. Én nem. Viszont észre kell vennünk, hogy milyen trend kapott lendületet az elmúlt hetekben. A legszerencsétlenebb embertársainkat, az otthon nélkül az utcán tengődőket bíróság elé citálják, mindenüket, amijük van, elégethetik, és ha nem tűnnek el valahova az utcáról, akkor börtön vár rájuk. Fontos kiemelni, hogy ennek a történetnek az az egyik legdurvább része, hogy a rendőrség nem köteles együttműködni a szociális munkásokkal, vagyis a segítő szakmák szeme elől csapatostul tűnhetnek el a hajléktalan emberek, ergo minden érdemi segítség nélkül maradhatnak. (A kapitalizmus fellegvárában, az USA-ban tanulmányozott példa pont ennek az ellenkezője volt: a rendőrség keretein belül is láttam szociális részleget működni.) Vastagon alkotmányellenes, ami történik, az ügy már két #hősöm bíróság jóvoltából is az AB elé került.

Miután látjuk, a börtön a hajléktalan embertársaink számára reális fenyegetés lett, menjünk tovább. Média. Egy indexes újságíró a reggeli kávéja közben tudta meg egy propagandalapból, hogy az ügyészség vádat emelt ellene. Mert ha jól értem, adott egy Svédországból hazatérő ember, aki nagy migránsozások közepette úgy gondolta, Magyarországon kíván élni, és az újságíró megírta róla - merthogy ez a szakmája -, hogy információi szerint kevésbé a migránsoktól, semmint a svéd hatóságoktól kell, hogy tartson. Feljelentés, vádemelés megvolt, és hogy a történet egészen abszurd legyen, bírósági tárgyalás nélküli ítélet várható. Itt egy olyan újságíróról beszélünk, aki oknyomozó, feltáró cikkek garmadáját ontotta a médiába, nyitogatva ezzel jó pár ember szemét. Jeges döbbenet ment végig ellenzéki körökön, de ez kevés: erről mindenkinek tudnia kell, mert ez a vörös vonal eddig még tartotta magát. Újságokat és tévéket, rádiókat beszántottak, embereket kirúgtak és egzisztenciálisan ellehetetlenítettek, de a büntetőjogi felelősségre vonás a nagy semmiért, pontosabban a hatalom számára kellemetlen ügyek feltárásáért ebben az országban pár évtizede nem volt. Most itt van. Mindenki nagyon figyeljen.

De menjünk tovább. Függetlenül attól, hogy ki ült azon a bizonyos repülőn, és ki nem, én azt látom, hogy fideszes verőlegények sora egy ellenzéki képviselő tudatos kicsinálásán dolgozik. Egy olyan országban, ahol a roma felzáróztatásra szánt pénzek eltüntetésének jutalmaként Farkas Flórián országgyűlési képviselő lehet, ahol az 1,4 milliárdot elcsaló Simonka György a legutolsó időkig osztogathat uniós pénzeket, ahol Balogh „Vakkomondor” József megtarthatta a mandátumát, ahol Németh Szilárd bátran szétverhette az Országgyűlés Nemzetbiztonsági bizottságát, cserébe immár az államtitkárok között csücsülhet, ahol államtitkárok sora hazudhat ótvaros nagyot ellenzéki képviselőknek, szóval egy ilyen állapotban lévő közéletben komolyan gondolják ezek a figurák, hogy bárkiről is erkölcsi vagy bármilyen ítéletet mondhatnak? Ők szólítanak fel _bárkit_ ellenzéki oldalon arra, hogy adja vissza a mandátumát? Pont ők magyarázzák a világot, akik a független intézmények megszállásával elérték azt, hogy nulla bizalom van a demokratikus intézményrendszerben?. Nyilván, mivel már nem demokratikus, és nem független. Úgyhogy mehet az egész pályás letámadás, bármi legyen is bármilyen vizsgálat eredménye, az ország egyik fele biztosan nem fogja elhinni.

Fotó: CEU / Facebook

És ott van a CEU ügye. Egy fideszes szavazó a temetőben elkezdte magyarázni nekem, hogy van ez a CEE vagy mi a neve, de egy viskóban tanítanak az USA-ban és menjenek innen a fenébe. (Ezt így.) Nyilván nem én fogom meggyőzni arról, hogy a tévé, amit néz, az újság, amit olvas, a rádió, amit hallgat, az hazudik, és én, ellenzéki képviselő, mondom az igazat. Nyilván az sem érdekli, hogy kormánytagok sora üti most a CEU-t CEU-s diplomával a zsebében, ami több, mint visszataszító. Én ezen a héten bebizonyítottam, hogy két minisztérium hazudott. Nem sejtem, nem vélem, nem gondolom, tudom. És ez fontos. Mert az egész lex CEU arra lett felépítve, hogy ez egy oktatási ügy. Hogy akkor taníthatnak itt, ha otthon is, és ha erről lesz egy nemzetközi szerződés. Megjegyzem, nem véletlenül fordultunk az Alkotmánybírósághoz tavaly: jogállamban nincs olyan, hogy egy akármilyen színű kormány dönt a tudományról. Olyan sincs, hogy kihúznak egy szakot a regiszterből, mert gender, és olyan sincs, hogy csicskáztatnak egy egyetemet éveken át, mert soros. És itt ez történt. Kitalálták, hogy a CEU „csaló”, mert nincs otthon képzése, csináljanak, ha itt akarnak maradni. Csináltak. Rétvári államtikár tavaly el is ismerte, hogy nem a magyar hatóság dolga azt megítélni, hogy egy külföldi egyetem az anyaországában folytat-e tényleges oktatási tevékenységet, a magyar Oktatási Hivatal csak beszerzi az ennek bizonyítására szolgáló okiratokat, pl. a külföldi társhatóság nyilatkozatát. Ez meg is érkezett, itt lenne hát a pillanat, hogy aláírják azt a politikai megállapodást, aminek ugye jogállamban nem is szabadna létrejönnie (mert nem a politika dönt a tudomány ügyeiről). De ők nem írják alá. Mert nem tudják, hogy van-e ott diák, és különben is, kulipintyó. Igaz, meg sem kérdezték, hányan tanulnak és hol, plusz azok az oktatási szakemberek sem léteznek, akikre másfél éve hivatkoznak, de őket ez sem zavarja, tovább kötözködnek.

Nem mondom tovább. Ez az a pont, ahol egyvalamit tudatosítani kell. Ez nem csak egy egyetem ügye. Egy ilyen rendszerben mindig van következő áldozat, mindig van következő újságíró, politikus, egyetem, bármi és bárki. Senki sincs biztonságban, az sem, aki most azt gondolja, szépen meghúzza magát, nem lájkol szélbernadettet meg hadházyákost a facebookon, nem mondja ki a bolt előtt állva, amit érez, nem ír alá egy petíciót. Mindenki sorra kerül, csak idő kérdése, mikor. Orbán, Trump, Putyin, Erdogan – ezek a figurák úgy működnek, hogy mindent megcsinálnak, amit hagynak nekik. Az pedig részben civilizációs-kulturális kérdés, mi fér bele egy adott országban, és mi nem. Ezt ők is tudják – nekünk sem árt tisztában lenni vele. Jönnek tüntetések. Mennek a petíciók. Most kell megmutatni, hogy ebben a kultúrában ez nem fér bele. És ez a fideszes szavazók érdeke is: mert egy ilyen rendszerben mindenki sorra kerül. Nincs kivétel.