Kilenc nappal vagyunk a “midterm elections” előtt. Az újságok rendre azt írják, hogy ennek “komoly jelentősége” lesz, de az általam ismert demokrata politikusok/szavazók ennél erősebben fogalmaznak, egyikük kijelentette, hogy élete legfontosabb választása lesz és az USA-n kívüli világra is komoly hatása lesz annak, ami itt most a belpolitikában történik. Az általam látottak-hallottak alapján hajlamos vagyok igazat adni neki.

A hét belpolitikai eseményei leginkább egy thrillerhez hasonlítottak: Sorostól kezdve Obamán át a CNN-ig, illetve Robert de Niro-ig egy rakás demokrata plusz szimpatizáns házilag hegesztett bombát kap a jelek szerint egy rendes embernek ismert elmeháborodottól, a menekültekből és migránsokból álló “karaván” eltökélten jön az USA felé, egy pittsburgh-i zsinagógában egy antiszemita őrült gyilkolni kezd. Trump reakciói beszédesek: ha fegyver lett volna a zsinagógában levő embereknél, szerinte minden jobb lett volna. A karavánban szerinte közel-keletiek is jöttek és a katonaságot akarja rájuk küldeni. A bombák kapcsán egyetlen együttérző szó sem hagyta el a száját például az elődje irányába, de nekiesett a médiának, hogy kb. az ő gyűlöletkeltésük miatt van az egész.

Ezek önmagában mutatják, hogy elemi igény lenne Trump korlátozására, de az esélylatolgatás kapcsán nagyon óvatos becsléseket hallok. A legtöbben már a képviselőházi többséggel beérnék, mondván, hogy akkor demokrata kézre kerülnének fontos bizottságok és a körmére nézhetnének Trumpéknak. A szenátus esetében jóval pesszimistábbak, de a kormányzóválasztásokon is sok múlik (36 állam választ most kormányzót, 9 demokrata, 26 republikánus és egy független a mostani helyzet). Ami viszont látszik, hogy főleg demokrata színekben a korábbiaknál sokkal nagyobb arányban indultak nők a pozíciókért, és elméletileg három olyan államban is befuthat afrikai-amerikai a kormányzói poszton, ahol fekete politikus még sosem nyert (Maryland, Florida és Georgia).

Mindenesetre mindkét tábor ezerrel mobilizál: ma pont egy számomra elképesztő rendezvényt szemlélve vettem búcsút Washington D.C.-től: a #walkaway mozgalom harsogta végig a várost, akik kiugrott demokratákat promotálnak, és arra agitálják a többi demokratát, hogy ők is jöjjenek el a pártból (innen a “mozgalom” elnevezése is). A kampányban fontos téma az egészségügy, a gazdasággal kapcsolatos kérdések és persze a bevándorlás, utóbbi főleg a republikánusok vesszőparipája. A midterm election sokaknak egy Trumpról szóló népszavazás, és ha nem sikerül többséget szerezni a demokratáknak legalább a Házban, súlyos dolgok következnek, például az Obamacare-t teljesen kicsinálják. Én főleg nagyvárosokban jártam, amik még délen is inkább demokraták, de találkoztam republikánusokkal is, közös volt bennük, hogy élet-halál harcként beszéltek november 6-ról.  

New Orleanst a helyiek egy “szigetnek” mondták Dél-Luisianában, és ezzel nehéz vitatkozni. Mivel az USA-ban őshonos a gerrymandering, vagyis a választókerületek politikai érdekek mentén történő mesterséges kijelölése, itt is fel van adva a lecke. New Orleansnak most női polgármestere van, és lehetőségem volt találkozni az egyik legnépszerűbb női városvezetővel is. Cyndi Gnuyen vietnami származású, ötéves korában jöttek az USÁ-ba — a szülei azt mondták neki, hogy családi vakációra mennek. Amikor meglátta a zsúfolt hajót, ahol kb. ember ember hátán utazott, gondolta is magában, hogy milyen érdekes vakáció lesz ez... Mára már New Orleans első vietnami származású képviselője.

Cyndi Gnuyen középen, rózsaszínben

Az egyik legnehezebb kerületet képviseli a szociális szempontból amúgy sem rózsás helyzetben levő városban, illetve térségben. Dél-Louisianában minden második család nélkülöz valamilyen szempontból, és a Katrina hurrikán pusztítása nagyon ott van még: épül a város, de a pusztítás hatalmas volt. Cyndi minden létező módon tartja a kapcsolatot az általa képviseltekkel, személyes kedvencem a “cuts and conversation”, vagyis hogy férfiakhoz beül a hajvágó szalonba politizálni, de a nőket sem hagyja ki, sőt, őket a manikűrszalonban éri el. Ő is egy demokrata férfitól nyerte el a körzetet, 60 százalékot kapott és muszáj megjegyeznem, hogy esetében egy hatgyermekes édesanyáról beszélünk. Tudja is, mi az a time management: minden vasárnap online fogadóóra formájában élőzik a Facebookon, mert tudja, hogy sok családanyának munka és háztartás mellett még a körmöshöz sincs ideje beülni, ahol ugye szintén várja a képviselője — kifejezetten az ilyen elfoglalt emberek miatt tartja meg vasárnap az online találkozót. 

New Orleansban tanulmányoztam a rendőrségen belüli hajléktalanügyi munkát és teljesen más szemléletet találtam, mint itthon.

Ugye eddig két fantasztikus nőről beszéltem ebben a blogposztban: a képviselőről és New Orleans Teréz anyjaként emlegetett B. B. St. Romanről. Harmadikként a dél-louisianai United Way eltökélt vezetőjét, Charmaine Caccioppit emelem ki. A több mint 40 országban mintegy 1200 irodát működtető nonprofit szervezet helyi irodája a szegénység megszüntetéséért küzd. Négy elemből álló célt tűztek ki maguk elé, ami így hangzik: “we invest, we inform, we inspire, we initiate” — vagyis befektetünk, tájékoztatunk, inspirálunk, kezdeményezünk. Elképesztő profizmust láttam: a pénzügyi alapismeretek tanításától kezdve a börtönviselt emberek reintegrációján át az iskolában szociális okok miatt rosszul teljesítő diákok iskolával kapcsolatos frusztrációjának kivezetéséig sok remek dolgot csinálnak. Utóbbit például oly módon, hogy a STEAM program keretében kísérletek végzésére várják a gyerekeket, hogy így szeressék meg a kémiát (a STEAM a tudomány, technológia, mérnöktudományok és matematika angol nevének a kezdőbetűiből áll össze). Kőkeményen lobbiztak és értek el sikereket a családon belüli erőszak témájában is. A terület új, progresszívebb szabályozása az ő lobbi-munkájuk eredménye.

És ugye Lousianában vagyunk, ahol kb. bárkinek bármennyi fegyvere lehet, tehát ha itt családi erőszakról van szó, az az általam hallott példák alapján nem ritkán lőfegyverek használatával zajlik... Megmutatták, hogy napi szintű sajtófigyelést végeztek, a családi erőszakkal kapcsolatos minden egyes eseményt összegyűjtötték, és azzal mentek oda a kezdetben elzárkózó politikusokhoz. Működött. Amúgy elképesztő szabályozás volt itt is, például hűtlenség miatt azonnal kimondták a válást, de családon belüli erőszak miatt ez olykor fel évig is eltartott. Ajánlom mindenkinek a “Five Awake” című filmet. 

Az IVLP program során számos eltökélt és felkészült női vezetővel találkoztam, akik komoly változásokat hívtak életre a környezetükben, a közösségükben. Egyiknek sem volt könnyű dolga. Utam során rendre használtam a #womenwhoinspire hashtaget, mert pontosan ez az, amit éreztem és éreztünk mi, akik a messzi Európából jöttünk tanulni tőlük és voltak olyan beszélgetések szép számmal, ahol igazi tapasztalatcsere zajlott az egyes országok képviselői között. Mert bárhonnan jöttünk, bármilyen szakmai háttérből, bármilyen személyes élettörténettel, megdöbbentően sok közös volt bennünk. Például az, hogy egyikünk sem adta fel soha a küzdelmet☺