Láthatólag se lenyelni, se kiköpni nem tudja a kormány a klímaváltozást. Most épp a KDNP jelentkezett be a kormány zöldfelelősének, hogy világnézeti eligazítást tartson a tanácstalan kormányzati megmondóembereknek arról, milyen is a kormánypárti környezetvédelem. Áder János „nincs jobb-vagy baloldali, kormánypárti vagy ellenzéki klímaváltozás” elmélete már a múlté – jön a keresztény teremtésvédelem.

A KDNP frakcióvezetője a Magyar Hírlapnak adott interjújában egyszerre beszél arról, hogy a klímavédelem „pártpolitikai célok szolgálatába állítása megengedhetetlen”, és magyarázza el, hogy márpedig van olyan, hogy keresztény környezetvédelem, és az se mindegy, hogy nevezzük. Harrach Péter nemrég a parlamentben is egy egész napirend előttit szentelt a témának, és már ott világossá tette, hogy az ő feladata most a kormánypárti környezetvédelem világnézeti megalapozása - akármit is jelentsen az.

Merthogy teljes a tanácstalanság a propagandaminisztériumban, hogy mit kezdjenek a klímaváltozással. A klímaváltozás ügyében olyan jelenséggel találták szembe magukat, ami nehezen illeszthető be a kormány faék egyszerűségű mi-ők világnézetébe, ahol vannak a nemzetrontó ellenségek meg a nemzetmentő kormány, aki megvéd minket a gonosz erőktől. A probléma az, hogy a klímaváltozásból nem lehet olyan ellenségképet kreálni, mint Soros György. Így nehéz a megfejtés: ki ellen harcoljanak akkor?

Itt lép a színre Harrach Péter, aki kész arra, hogy megoldja a képletet. Napirend előttijében előadott ideológiai gyorstalpalójából kiderül, hogy két megközelítés van, „az egyik a liberális, ökocentrikus védekezés, a másik a keresztény, antropocentrikus környezeti gondolkodás.” Tehát van a jó meg a rossz környezetvédelem, értelemszerűen a keresztény meg a liberális. Ennyit arról, hogy a környezetvédelem nem ideológiai kérdés, és ne állítsák pártpolitikai érdekek szolgálatába. Jelzem, máris ezt teszi a KDNP!

De nemcsak ezért álságos a KDNP igyekezete, hogy fából vaskarika módjára feltalálja a kormánypárti környezetvédelmet. A kormány réges rég száműzte a döntéshozatalból a környezeti szempontokat, hogy mindent a gazdasági érdekeknek meg a sokat emlegetett versenyképességnek rendeljen alá. Harrach Péter elmélkedése a közjóról meg a gazdasági növekedés korlátairól egy fokkal hitelesebb lenne akkor, ha a kormány egész politikája nem a tőke érdekeinek kiszolgálásáról és korlátainak felszámolásáról, a társadalmi és környezeti szempontok tudatos negligálásáról szólna. Mert arról szól.

Hol volt a KDNP akkor, amikor tiltakozni kellett volna az önálló környezetvédelmi minisztérium megszüntetése, a zöldapparátus leépítése, a környezetvédelmi felügyelőségek beolvasztása, a környezethasználati engedélyeztetési eljárás totális kiüresítése ellen? Hol volt akkor a KDNP, amikor gombnyomogatás helyett csapkodni kellett volna az asztalt, és nem megszavazni a földtörvény később alkotmányellenessé nyilvánított módosítását arról, hogy a nemzeti parkok földjeit odadobják a Földalapnak? Nem hallottuk a teremtésvédelmi érveket akkor, amikor átnyomták a parlamenten az erdőtörvény módosítását, amiből szabályosan kigyomlálták a természetvédelmet, és még több tarvágás előtt nyitották meg az utat? Miért nem emelte fel a hangját a KDNP a számtalan környezetpusztító beruházás ellen? Mivel magyarázzák, hogy uniós szinten is asszisztáltak a kormány klímaellenes lépéseihez, az autóipari lobbi kiszolgálásához és minden értelmes klímavédelmi lépés gáncsolásához? 

Nem csoda, hogy nem találja a szavakat a kormány a klímaváltozáshoz. Nincsenek neki. És az nem is lesz elég, ha Harrach Péter kilenc év után előáll a nagy megfejtésével, és szép körmondatokban értekezik arról, hogy is kell keresztény módra védeni a környezetet. Ezzel egy kicsit elkéstek. A Fidesz lényegi politikája a kíméletlen környezetrombolás, a gazdasági érdekek mindenek fölé helyezése. Ez ugyanúgy a „magyar modell” része, mint az alacsony bérek. Szijjártó Péter többször nyilvánvalóvá tette: a magyar kormány gondolkodás nélkül keresztbe tesz a klímavédelmi lépéseknek, ha veszélyben érzi az autóipar versenyképességét. Ehhez tartják is magukat.

Annyit viszont máris sikerült elérni, hogy zavaros magyarázkodásba kezdjen a kormány a klímasemlegességi cél megvétózása miatt. Azt hitték, nem lesz ennek különösebb visszhangja itthon. De lett. És most főhet a fejük, mert egyre több ember ismeri fel, hogy nincs időnk, a klímaváltozás berúgta az ajtót, és az a politikai erő, amelyik tétlen, sőt, a cselekvés akadálya, nem képvisel senkit. Én ezután is azon leszek, hogy kínos kérdések elé állítsam a kormányt, és elérjem, hogy megkerülhetetlen politikai kérdéssé váljon Magyarországon is a klímaváltozás elleni harc.