Ezen a héten dönt az Európai Tanács arról, hogy a semmire sem elég 40 százalékos kibocsátáscsökkentési célt megemeli-e 55 százalékra. Igaz, hogy a tudomány 65 százalékos csökkentést tart szükségesnek, de már az is óriási előrelépés volna, ha az 55 százalékos célban meg tudnának egyezni a kormányok. A „klímabajnok” magyar kormány természetesen itt is arra készül, hogy botot tesz a küllők közé, és megakadályozza a célok emelését. Az Európai ügyek bizottságán most született erről egy állásfoglalás, ami gyakorlatilag a jövő generációk elárulása.

A magyar kormány álláspontja klímaügyben a büszke semmittevésé. Tíz év múlva akarják elérni a célt, amit hét éve egyszer már elértünk. 2013-ban 40 százalékos kibocsátáscsökkentésnél jártunk 1990-hez képest, csak aztán az Orbán-kormány alatt újra nőtt a szennyezésünk, ezért visszacsökkentünk 33 százalékra. Ezt is csak úgy sikerült egyébként elérni, hogy a rendszerváltás után a magyar nehézipar és mezőgazdaság összeomlott, a szóban forgó 33 százalék tehát egy történelmi kataklizma eredménye, és a legkevésbé sem az Orbán-kormány érdeme. A Fidesz-KDNP ehhez az eredményhez semmit nem tett hozzá, sőt: 2013 óta úgy nő évről évre a magyar széndioxid-kibocsátás, hogy közben szinte számolatlanul kapjuk a pénzt az EU-tól kibocsátáscsökkentésre.

Amikor a kormány a 'klímabajnok" jelzővel illeti ezt a szégyenletes teljesítményt, valójában azt próbálja leplezni vele, hogy a zöldítésre érkező százmilliárdokat rendkívül rossz hatékonysággal, sokszor a klímacélokkal ellentétesen használtuk fel; hogy továbbra is érvényben van a szélerőműtilalom és a napelemadó; hogy több évig harcoltak Brüsszellel azért, hogy a lakások energetikai korszerűsítésére kapott forrásokat ne kelljen odaadni a magyar családoknak; hogy az energiaszegénység számai alapján a legrosszabb pozícióban vagyunk az egész EU-n belül, és hogy ez a sanyarú helyzet semmit sem javult az Orbán-kormány hivatalba lépése óta. 

Azzal, hogy a kormány azt követeli, csak akkor lehessen megemelni a 2030-ra szóló 40 százalékos uniós klímacélt, ha minden tagállam külön-külön legalább 40 százalékot vállal, megint csak a valóságot, a valós klímavédelmet áldoznák fel a látszat oltárán. A feltétel igazságosnak tűnik, de valójában egyszerre értelmetlen és igazságtalan. Az európai közösség egyes országai értelemszerűen más helyzetben vannak a klímaküzdelem szempontjából is, eltérő teljesítményt tettek le az asztalra eddig is. Amin most Orbánék mesterkednek, az ténylegesen arról szól, hogy Magyarországnak semmiképpen ne kelljen 7 százalékos kibocsátáscsökkentésnél többet vállalnia — ennek érdekében a magyar kormány megakadályozná azok erőfeszítéseit, akik akár 20 vagy 30 százalékos csökkentést is vállalnának.

Azzal hogy a kormány a Bizottság helyett a Tanácsra bízná, a tanácsi döntéshozatalban pedig egyhangúsághoz kötné a közbenső, 2030-2050 közti klímacélok meghatározását, megint azt akarják elérni, hogy lehetőleg ne történjen semmi a klímavédelem érdekében, ami a magyar kormányt tényleges klímavédelmi intézkedésekre késztetné. Egyhangúan ugyanis soha nem fognak szigorú klímacélokat elfogadni, leginkább épp az Orbán-kormány miatt, amely a saját önző érdekei védelmében bármikor hajlandó a közös erőfeszítéseket megakasztani, ahogyan most is teszi az EU költségvetése és a helyreállítási alap ügyében. 

A költséghatékonyság és a versenyképesség hangoztatása ugyanilyen álságos érv. Nincs olyan állam a 21. században a fejlett világban, amely attól vált versenyképessé, hogy elhanyagolta a környezet megóvását, ellenben minden olyan állam a versenyképességi listák elején van, amelyik komolyan veszi a klímavédelmet. Amikor a kormány azt állítja, hogy Magyarország versenyképességét negatívan érintené, ha az állam mondjuk Mészáros Lőrinc szénerőművének megvétele helyett szélerőművek építését vagy a lakások energiahatékonysági korszerűsítését támogatná, egyszerűen nem mond igazat. Már csak azért is hamis ez az érvelés, mert ma Magyarország egyik legnagyobb versenyhátránya, hogy egységnyi GDP-t sokkal nagyobb energiafelhasználással állítunk elő, mint mondjuk a szomszédos Ausztria. 

Ugyanez vonatkozik az egységes európai karbonár bevezetésének megakadályozására. A versenyképességre meg a rezsire hivatkoznak, miközben a rezsit a leghatékonyabban az energiafelhasználás csökkentése, vagyis az energiahatékonyság mérsékelné — sokkal nagyobb mértékben, mint bármilyen adminisztratív árbeavatkozás. Az egységes karbonár beárazná azt a semmit, amit az Orbán-kormány a kibocsátáscsökkentés érdekében eddig tett és ezután tenni akar, ráadásul költséget jelentene a magyar gazdaság mind nagyobb hányadát a kezükben tartó kormányközeli oligarcháknak — ez azonban nem lehetne szempont, ha valóban a lakosság és a környezet érdekeiről lenne szó, és nem egy kivételezett szűk kör magánérdekéről.

A technológiasemlegesség hamis érve mögött valójában az a szándék áll, hogy az Orbán-kormány semmit nem kíván tenni a klímacélok teljesítése érdekében a paksi atomerőmű bővítésén kívül. Csakhogy a Roszatom új erőműve, amelynek összes eddigi oroszországi és fehéroroszországi prototípusánál nagyon súlyos műszaki problémák mutatkoztak a beindítás után, és amelyet eddig sem Magyarországon, sem Finnországban nem sikerült engedélyeztetni az európai előírásoktól eltérő műszaki megoldások és technológiai színvonal miatt, garantáltan nem fog áramot termelni 2030-ban, így értelemszerűen a kibocsátáscsökkentésben sem fog semmilyen szerepet vállalni.

Ez egyben meg is magyarázza, miért létérdeke a kormánynak az időhúzás és mások klímavédelmi erőfeszítéseinek kisiklatása: azt remélik, hogy egy új atomerőmű építésével megúszhatják, hogy a legnagyobb kibocsátó szektorokhoz, vagyis a lakásállományhoz, a közlekedéshez és a fosszilisenergia-szektorhoz hozzá kellene nyúlni. Ebben van egy végtelen adag cinizmus és egyben egy felmérhetetlen felelőtlenség a jelen és a jövő generációk iránt: azért nem lépnek semmit a klímaváltozás megakadályozása érdekében, hogy hozzásegítsék az orosz Roszatomot egy műszaki és biztonsági kihívásokkal küzdő atomreaktor megépítéséhez egy EU-tagállamban; mindezt a magyar nemzeti érdekre hivatkozva.

A magyar kormány megintcsak nem a magyar emberek érdekében, őket képviselve akar eljárni klímaügyben az uniós csúcson – a klímavétó minden elemében hamis és minden eleme ellentétes Magyarország nyilvánvaló érdekeivel és a klímavédelem céljával!