Évek óta képtelen úrrá lenni a kormány az Ausztriában dolgozó magyarok családtámogatása körüli káoszon, de mostanra odáig fajult a helyzet, hogy három (!) ügyintéző foglalkozik több százezer magyar család ügyeivel. Egyetlen papíron múlik, hogy a családok hozzájussanak az osztrák családtámogatásokhoz, de a magyar állam képtelen kiállítani a szükséges igazolást. Elkeseredett anyák fordultak hozzám – nem először.

2015-ben kerestek meg először kisgyermekes anyák azzal, hogy a magyar állam lassúsága miatt nem tudják igénybe venni az osztrák családtámogatásokat. Olyan családokról beszélünk, akik Magyarországon élnek és nevelik gyermeküket, de az egyik szülő Ausztriában dolgozik. Nagyon sokan vannak, elég, ha csak abból indulunk ki, hogy hány magyar dolgozik Ausztriában: az osztrák társadalombiztosító tavaly decemberi adatai szerint 94 458 magyar állampolgár dolgozott hivatalosan Ausztriában, ami 6136 fővel több, mint egy évvel korábban, és a számuk egyre csak nő. Tehát közel 100 ezer magyar állampolgárról beszélünk, akik közt nagyon sok a gyermekes család.

Egyikük sem sejti, milyen tortúra vár rájuk, amikor besétálnak az osztrák társadalombiztosítóhoz vagy adóhatósághoz, hogy benyújtsák családtámogatás iránti igényüket. Ilyenkor az történik, hogy az osztrák fél igazolást kér az ügyfél adatairól a magyar folyósító szervtől egy ún. E411-es nyomtatványon. Látszólag egyszerű a történet: a magyar ügyféllel való adategyeztetést követően a Magyar Államkincstár leigazolja a nyomtatványokat, majd visszaküldi Ausztriába. Csakhogy nem ez történik. Az éppen illetékes Magyar Államkincstárban összesen 3 ügyintéző dolgozik több százezer külföldi munkavállaló ügyein (tehát nemcsak az Ausztriában dolgozókén), és hetente ezrével kapja a leigazolandó nyomtatványokat. 

Ezt maga az Államkincstár ismerte el egy anyának írt levelében: „A Magyar Államkincstár Családtámogatási Főosztályán több százezer külföldi munkavállaló ügyében jelenleg 3 ügyintéző dolgozik, és az E411-nyomtatványok leigazolásán kívül minden egyéb technikai feladatot (iktatást, szkennelést, borítékolást) is mi intézünk, ezért nincs lehetőségünk arra, hogy minden beérkezett nyomtatványt leigazoljunk, de az ügyfelek kérésére minden ügyet előreveszünk. Heti szinten több ezer leigazolandó nyomtatvány érkezik, de kapacitás hiányában előzőekben leírtak miatt nincs lehetőségünk az összes E411- nyomtatvány határidőben történő leigazolására. Sajnos arról sem volt tudomásunk, hogy Ön Szombathelyre adatlapot vitt be, mert az Ön folyamatban lévő ügyéről ebből a leveléből szereztünk tudomást.”

Ez gyakorlatilag annak a beismerése, hogy a magyar állam működésképtelen, csődöt mondott, nem képes megoldani egy problémát. Ráadásul ez az egész nem ma kezdődött. 2015-ben Lázár János akkori kancelláriaminisztert nyomasztottam azzal, tegyen rendet ebben az ügyben, de csak annyi történt, hogy belső vizsgálatot rendelt el az akkor illetékes Győr-Moson-Sopron Megyei Kormányhivatalnál, ami megállapította, amit már amúgy is tudtunk: a hivatal nem tudja tartani a határidőket, tízezer család vár hosszú ideje az igazolás kiállítására. Az akkori miniszter azt ígérte, felgyorsul az ügymenet, növelik az ügyintézők számát. Pár évvel később aztán jött az újabb átszervezés, a magyar-osztrák ügyek a megyei kormányhivataltól a Győri és Szombathelyi Járási Hivatalhoz kerültek, csakhogy az E411-es igazolásokat befogadó központi szerv a Magyar Államkincstár Családtámogatási Főosztálya lett.

A helyzet mára – ha lehet – még rosszabb lett: a MÁK Családtámogatási Főosztályán saját bevallásuk szerint is jelképes létszámú munkaerő dolgozik a külföldön dolgozó magyarok ügyein. Emiatt magyarok tízezreinek, százezrének áll az ügye, és ha az anyának nincs Magyarországon jogviszonya, akkor a család hosszú ideig semmilyen családtámogatást nem kap. A rendszer ugyanis úgy működik, hogy ha a másik félnek – jellemzően az anyának – Magyarországon van jogviszonya, akkor Magyarországon kap ellátást, Ausztriától csak kiegészítést (különbözetet), ha viszont nincs jogviszonya, akkor a család az osztrák ellátásra jogosult. Ez viszont a magyar állam tehetetlensége miatt akár egy-másfél évet is késik. Ha pedig az ügyfél érdeklődne az ügye állásáról, szintén falakba ütközik: az Államkincstár telefonon elérhetetlen, van, aki fél éve (!) próbálkozik. Ehhez képest egy anya elmondta nekem, hogy az osztrák hivatalokban minden ügyintéző, osztályvezető bármikor elérhető.

Azt gondolom, hogy ez az eset is mutatja, milyen kormányzati teljesítményt nyújt az a kormány, amelyiknek van 65 milliárdja (a mi adóforintjainkból) arra, hogy ontsa a propagandát, de arra nincs, hogy normálisan működtesse az államot. A magyar állam mint rendesen működő, az állampolgárok ügyeit megbízhatóan intéző apparátus gyakorlatilag megszűnt létezni. Pontosan tudom, hogy a benne dolgozók heroikus küzdelmet folytatnak azért, hogy fenntartsák az állami működés látszatát, de a rendszer egyre több sebből vérzik, egyre kevésbé tartható fenn. Én azt tudom tenni, hogy minden rendelkezésemre álló eszközzel segítek a magyar családoknak: első körben kérdésekkel bombázom a minisztériumot, és teszek azért, hogy a nyilvánosság is tudomást szerezzen a magyar állam újabb kudarcáról.