Áder János, a kormány ügyeletes zöldfelelőse nemrég azt mondta az ENSZ éghajlatváltozással foglalkozó tanácskozásán, hogy a szeptemberi ENSZ-klímacsúcsra „a magyar delegáció nem érkezik üres kézzel, érdemi, a magyar polgárok életét és a klímát jótékonyan befolyásoló döntésekről, eredményekről, innovációról tájékoztatja majd a közgyűlést.” Végignéztem, mégis milyen klímabarát lépések kerülhették el a figyelmemet.

1. A műanyagszennyezés elleni fellépéssel biztosan nem tud majd eldicsekedni a magyar delegáció. Tavaly először beígérte a kormány, hogy a termékdíjak emelésével fogják visszaszorítani az egyszer használatos műanyag zacskókat, poharakat, edényeket, evőeszközöket, majd 2021-től teljesen betiltják a műanyag zacskókat. Nem sokkal később visszatáncolt a kormány, azzal a döbbenetes indoklással, hogy amíg nem muszáj – azaz amíg nincsenek erre vonatkozó uniós kötelezettségek -, addig nem csinálnak semmit. Az olyan mellékes szempontok, mint a magyar emberek érdeke, a környezet tisztasága, vagy a fenntarthatóság nem hatották meg a kormányt. Ráadásul még azt is megpróbálták elérni, hogy egyhamar ne is legyen kötelező uniós előírás az eldobható műanyagok betiltása. Az EP-ben a javaslat ellen szavazó magyar képviselők azzal az éveléssel álltak elő, hogy nem tudnánk mivel megtölteni a szelektív hulladékgyűjtőinket, „a beszerzett eszközök jó része feleslegessé válna”. Vagyis azért termeljünk műanyag szemetet, hogy legyen mit szelektálni. Elképesztő.

2. Az is biztos, hogy nem a légszennyezés elleni lépéseivel fog példát mutatni a magyar kormány. Magyarország ellen már 10 éve uniós kötelezettségszegési eljárás van folyamatban, sőt tavaly óta már perben is állunk az Európai Bizottsággal, mert folyamatosan túllépjük a szállópor-szennyezési határértéket. Gyakorlatilag évek óta egészségügyi krízishelyzet van Magyarországon: évente 14 ezer ember hal meg idő előtt a rossz levegő miatt. Ehhez képest a szennyezés nagy részéért felelős lakossági fűtés ügyében semmit se tesz a kormány. Pedig nem kellenek hozzá bonyolult dolgok: a szeméttüzelés szigorú tiltása és ellenőrzése, a szociális tüzifaprogram kiterjesztése, összekötve a korszerű tüzelőberendezések beszerzéséhez nyújtott támogatással, és ami a legfontosabb, egy átfogó épületszigetelési és fűtéskorszerűsítési program. A családi otthonok energiahatékonysági korszerűsítésére adott is volna 90 milliárdot az Unió, de a kormány azt is elvette. Lázár János hónapokon át járt Brüsszelbe tárgyalni azért, hogy a Bizottság engedélyezze a családoknak adott uniós támogatás eltérítését. De említhetnénk az okosmérés-okoshálózat programot: 2008-2009-ben indult egy pilot projekt okos mérés, okos hálózat témájában (lényege, hogy az okos mérő az olcsóbb völgyidőszakhoz igazítja a fogyasztást, ami segít a takarékosságban). Nagy siker volt, átlagosan 15-20 százalék közötti fogyasztáscsökkentést eredményezett, de amikor országosan be kellett volna vezetni, akkor indult a rezsikampány, ezért a kormány leállította.

3. Arre se lehet büszke a kormány, hogy lassan a szén-dioxid kibocsátás európai élharcosává válik. Nemrég a magyar kormány – Németországgal, Lengyelországgal és Csehországgal együtt - megvétózta az Európai Bizottság 2050-es klímatervét, aminek célja az, hogy az EU szén-dioxid kibocsátás a nullára csökkenjen az évszázad közepéig – összhangban a Párizsi Klímaegyezménnyel, aminek lényege, hogy 2050-re a Föld átlaghőmérséklete legfeljebb 1,5 Celsius-fokkal emelkedjen az iparosodás előtti szinthez képest. A magyar kormány azt akarja, hogy az uniós klímaterv ne legyen összekötve az 1,5 Celsius-fokos globális céllal (!), és hogy a klímaterv ne rögzítsen semmiféle határidőt, ne legyen benne semmilyen utalás 2050-re. Ez gyakorlatilag a globális klímacél feladása – hasonló hozzáállás, mint a Párizsi Klímaegyezményből kilépett és a bolygó jövőjét felelőtlenül kockára tevő Trumpé. Az Orbán-kormány egyébként minden létező uniós fórumon a kibocsátás-csökkentés ellen lobbizik: például nekimegy az Európai Bíróság döntésének is az autóipar kibocsátási normáinak lazításáért, csak hogy a német autóipar kedvében járjon. Eközben Magyarországon masszívan nő a szén-dioxid kibocsátás: 2017-ben Magyarország produkálta az Unióban a hatodik legnagyobb növekedést: 6,9 százalékkal nőtt a kibocsátásunk egy év alatt!

4. Hasonlóan siralmas a helyzet a megújuló energiák terén is. Miközben Magyarország a klímaváltozás negatív hatásainak, vagyis az aszálynak, a nyári csapadékmennyiség csökkenésének és az egyenetlenebbé váló vízjárásnak leginkább kitett európai országok közé tartozik, a magyar kormánynak nincsenek értelmes, a jövőt szolgáló klímacéljai. Uniós színtéren mindössze annyit vállaltunk, hogy a megújuló energia részaránya 2020-ra 14,6 százalék lesz, ami egyrészt az egyik legalacsonyabb szint az EU-ban, másrészt csak úgy sikerül teljesíteni, hogy a szenes erőműveinket fatüzelésre állítottuk át, ami a létező legkárosabb módja a zöldenergia alkalmazásának. Viszont már 2010-ben megszüntették a környezetvédelemmel foglalkozó minisztériumot, azóta nincs felelős gazdája a kormányban a klímavédelemnek, az ezzel foglalkozó apparátus létszáma 70 körülire csökkent. Szintén megszüntették az önálló zöldombudsman hivatalát, így azóta senki sem tudja számon kérni a kormányon a klímaromboló jogszabályokat és intézkedéseket. Leállították a szélerőművek építését, a kormányra lépésük óta egyetlen új szélerőmű sem kapott engedélyt idehaza, ami példátlan Európában. Megadóztatták a napelemeket és a hőszivattyúkat. Mindezt úgy, hogy szóban folyamatosan harcoltak a „rezsidémon” ellen, akár uniós konfliktusokat is vállalva, a valóságban viszont a legolcsóbb energiaforrástól zárták el a magyar lakosságot és a gazdaságot.

Az meg már csak kis színes, hogy a Víz Világtalálkozót harmadszor megszervező Magyarország mi mindent tesz azért, hogy elgáncsolja az Uniónak a lakosság biztonságos és jó minőségű ivóvíz-ellátására irányuló erőfeszítéseit. Itt is azon dolgozik a kormány szorgalmasan, hogy semmilyen konkrét vízminőség-javítási teendője ne legyen, és lehetőleg kibújhasson az összes olyan konkrét intézkedés alól, ami rövid távon is ténylegesen javítaná az ivóvíz minőségét.

Mindent összevetve fogalmam sincs, hogy Áder János utazó államfő konkrétan milyen, a magyar polgárok életét és a klímát jótékonyan befolyásoló döntésekről beszélt. Ha olvassa a blogomat, írja meg már nekem, mi az, ami elkerülte a figyelmemet. Vagy vegye a fáradtságot, és menjen ki a Kossuth Téren tüntető diákokhoz, és magyarázza el nekik, hogy miért tévednek. Nem hiszem, hogy sikerülni fog.