Nehéz szülés lesz ez így

A kormány veretes, szülést promótáló akciótervvel csekkolt be a minap. A Terv kapcsán azonban beszélni kell pár alapvetésről. Gyermekvállaláskor köztudomásúan hosszú távú döntést hozunk, ezért mielőtt szülünk, sok mindent komplexen mérlegünk — például azt, hogyan tudja a gyermeket eltartani a család, mennyi időt tud vele tölteni a szülő, milyen oktatást kap, vagy épp milyen ellátást, ha beteg lesz vagy segítségre szorul. A lakosság egy része lazán pipálja ki ezeket a kérdéseket — de egy másik része nem. És ők vannak sokkal-sokkal többen. Velük mi a helyzet? Szülnek szépen, katonásan, vagy még nem tudják, mit üzen a Párt?! Nézzünk csak kicsit a dolgok mélyére!

szules_blog_2.jpg

Akárhogy is nézem, a Terv tele van olyan ígéretekkel, amik a három-, de leginkább négy- vagy annál is több gyerekeseknek kedveznek — és persze hogy közülük is az átlag felett keresőknek. Eddig ebben sok újdonság nincs, tudjuk, hogy a kormány alapvetően a jobban kereső sokgyerekesek után járó támogatásokkal kívánja megvalósítani a demográfiai fordulatot. Mondjuk eddig nem sikerült — és nem véletlenül. 

Még mindig a második gyermekért küzd az ország  

Alap: a számok ma már egyértelműen mutatják, hogy nincs fordulat, még biztató tendencia sem, két éve gyakorlatilag csökkennek a születésszámok.

Azt is tudjuk, hogy nem az a helyzet, hogy a harmadik, negyedik, sokadik gyermekek nem tudnak megszületni például azért, mert nincs pénz a családi autóra, hanem a legtöbb családban már az első és a második gyermek megszületése is kérdés. Sőt! Egyre több a gyermektelen, ma már 16 százaléknyian vannak, és az első gyerek után egyre kevesebben vállalják be a másodikat. Itt tartunk tehát most, sok-sok év demográfiai nyomasztás után.

Hozzáteszem ezek olyan alapismeretek, amiket a nemlomniczi-féle szakértők már milliószor elmondtak, de a Facebook-oldalamon kommentelő gyakorló szülők vagy nyitott szemmel járó emberek is pontosan látnak. A családok túlnyomó többségének egy gyermek vállalása is komoly szegénységi kockázat, és ők hosszú távon gondolkodnak. Pontosan tudják, hogy mire vállalkoznak, milyen anyagi és munkaerőpiaci következményei lesznek annak, ha jön a baba. Látják, mire futja a havi fizetésükből és mi az, ami már nem fér bele. És mivel mindezt látják, sokszor úgy döntenek, hogy nem vagy csak később vállalnak gyereket, vagy nem vállalják be a másodikat. És ez itt a gond, mert itt vannak tömegével azok a “kívánt gyermekek”, akikre alapozni lehetne a vágyott demográfiai fordulatot. De nem ennek a kormánynak. 

Amikor az alapokkal van baj

Jelenleg a Fidesz egy olyan országban sürgeti a három, sőt négy gyerek vállalását, ahol egy átlagfizetésből egy gyermek felnevelése is alig megoldható. Ahol például a 70-80 százalékban nőknek munkahelyet adó közszférában egy évtizede nem változott a bértábla, aminek már a háromnegyedét lefedi a most éppen nettó 99 és 129 ezer forintos minimálbér. Ahol a társadalom harmada él a 88 ezer forintos létminimum alatt és a dolgozók tizede még a szegénységből sem tud kitörni annak ellenére, hogy van munkája.

És a bérekkel nemcsak a potenciális szülők oldalán van gond, hanem a gyermekekkel foglalkozó szakembereknél is. A miniszterelnök egy szót sem mondott például azokról az orvosokról, akiknél ezek a gyerekek megszülethetnének, kórházakról, védőnőkről, gyermek- és iskolaorvosokról, pszichológusokról, akik az egészségükre vigyáznának. Pontosan tudjuk, hogy a magyar társadalom többsége az utolsó megtakarításával bélelt borítékkal futkos a törött csempéjű kórházi folyosókon.

De ott vannak a bölcsődei dolgozók, akiknek állítólag rendezték a bérét. Egy pályakezdő kisgyermeknevelő nettó 142 ezret keres, ha középfokú végzettségű, és – most figyeljenek – nettó 121 ezret, ha diplomás és a pedagógus bértábla szerint kapja a bérét. Ennyit a kisgyermeknevelői munka megbecsüléséről. Az óvópedagógusoknál dettó ez a helyzet, emlékeznek még Luca esetére. Aki beszél idegen nyelvet, megy Ausztriába, Németországba, Nagy-Britanniába. 

A bölcsődei férőhelyekkel kapcsolatban is csak az ígérgetés megy: hányszor ígérték már be, hogy most aztán tényleg soha nem látott bölcsődeépítés lesz itt? Aztán nem lett, az ígéret viszont egyre merészebb, most már teljes bölcsődei ellátásról beszél Orbán 2022-re. A probléma az, hogy először 2018-ra ígértek 60 ezer férőhelyet, aztán 2020-re módosult a határidő, most meg óriási bejelentésként adják el az újabb csúszást. Pedig a helyzet súlyos, valamivel több mint 47 ezer férőhely van (nem 50 ezer, mint Novák állítja), papíron még kevesebb is, mint 2016-ban, amikor a bölcsődei reform elindult. A gyerekek negyede bölcsődével ellátatlan helyen él és nemhogy csökkenne, nő a számuk.

Ezek nagyon súlyos rendszerproblémák és messze túlmutatnak a színes-szagos ígéreteken. Emberek tömegével nem foglalkozik a kormány, nem érdekli, milyen béreket keresnek, hány órákat dolgoznak, hogy viszonyul a munkáltatójuk ahhoz, ha gyermekük születik, van-e bölcsőde a közelükben, normális tömegközlekedés, megfelelő oktatás és egészségügyi ellátás. Nem foglalkozik velük, ha egyedül maradnak a gyerekükkel. Pedig ők vannak többen, akiknek tényleg arra van szükségük a gyermekvállaláshoz, hogy keressenek annyit 8 órával, amiből meg tudnak élni és legyen egy működő ország, benne működő közszolgáltatásokkal.

Amíg ezeknek az embereknek nem adjuk meg az elvárható minimumot, nem lesz itt semmilyen fordulat. Úgy mondom, hogy a kormány is megértse: mert itt tudnánk úgymond sokat szülni. Meg mondjuk a már meglévőket tisztességesen felnevelni. De nincs az a fekete lepel, ami eltakarja: Magyarországon továbbra is az alapokkal van a baj: a bérekkel. Rabszolgatörvényekkel pedig nem lesz demográfiai fordulat Magyarországon.

A bejegyzés trackback címe:

https://szelbernadettblog.blog.hu/api/trackback/id/tr4014621974

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

 Szél Bernadett vagyok.
Mondták, hogy a nők nem valók a politikába, mert nem bírjuk a karaktergyilkosságot. Akkor ezt elfelejthetik, mert erre már biztosan rácáfoltam. Léphetünk tovább. Lépjünk jó nagyot. Távolra azoktól, akik csak ezt látják a politikában, és közel azokhoz, akiknek mindez a bőrére megy. Ott van a lényeg. Velük van dolgunk. És mi vagyunk azok, akik tesszük a dolgunkat -- és mindenhol ott vagyunk. A boltban, a kórházban, a cégben, a gyárban, az iskolában, a piacon, az otthoni "láthatatlan munkában". Ebben a blogban mutatom, én mit adok hozzá a közös történetünkhöz. Figyeljenek, jöjjenek, és vigyázzanak: a nyugalom megzavarására alkalmas témák következnek, a szerző azon erőteljes igényével, hogy változzanak a dolgok. Tartsanak ki és tartsanak velem!