„Ahhoz, hogy a demokrácia jól működjön, az ország minden állampolgárára szükségünk van"

Ha valamelyik politikus odahaza azt hiszi, kemény társaságban van, biztosan téved – legalábbis ahhoz képest, ahova én kerültem. Női vezetőket választottak ki az amerikai külügyminisztériumban, szerte a világból – velük töltök három hetet. Van köztünk védelmi miniszter politikai tanácsadója, háborús zónákban missziókat teljesített hadnagy, aki jobb teljesítményt nyújtott, mint a férfiak, megkapott egy lehetőséget, erre olyan lejáratókampány indult ellene, hogy sokat megélt politikusként is csak néztem. De van köztünk olyan ügyész is, aki hazájában a legbrutálisabb szervezett bűnözői csoportok ellen ment, és jó időre börtönbe záratta őket – és azért ő, mert a körülötte dolgozó férfiak mind passzolták az ügyet, ugyanis féltek. Erős, kitartó nők, Németh Szilárd futva menne hazáig, az fix.

IVLP, vagyis International Visitor Leadership Program – Donald Trump üdvözlő sorai vártak a mappában, és egy olyan feszes háromhetes programot tartalmazó csomag, hogy előre tudom, ez ismeret- és élményanyagban három hónapnak felel meg. Tűpontos szervezés, késősként eltökélten állítgatom az órákat 5-10 perccel előre, hogy magamat becsapva időben érkezzem -- az időeltolódás miatt hazavágott bioritmusom sem segít a helyzeten.

Sokan mondták, hogy nagyon jókor érkezett ez a lehetőség – tény, történt pár dolog, tudja az egész ország. De én most olyan emberek között vagyok, akik a változatosság kedvéért történetesen nők, sokan vannak, és letettek pár dolgot az asztalra -- olyant, amit rendszerint férfiak szoktak, kaptak is hideget-meleget. De nem adták fel. És minden igazi történet valahol itt kezdődik el.

Nézzük az enyémet!

terkep.jpg

Miután átrepültem a fél világot, kapásból egy tüntetésre csöppentem. Ráhangolódásként ugyanis a Fehér Házat gondoltam megnézni, de minden izgalmas este így kezdődik… Odasétálva egy demonstráción találtam magam, nők tüntettek transzparensekkel a kezükben az általam eddig csak filmeken látott épület előtt. Rögtön oda is mentem és megkérdeztem, miért küzdenek. Mint kiderült, konkrétan a gyermekekért, mégpedig a droghelyzet miatt. Otthon is lehetett a nagy opioid-járványról olvasni: egyszerűen rászoktatták az embereket a bivalyerős ópiumtartalmú fájdalomcsillapítókra, adták mint a cukrot és tömegek váltak gyógyszerfüggőké. Olyan szerekről beszélünk, amelyek az előírt mennyiségben fogyasztva is függőséget okoznak, mert az agy jutalomközpontját ingerlik, miközben a gyógyszerfüggők amúgy is sokkal könnyebben állnak át heroinra -- ami viszont egyértelműen az illegális oldalon van. Az édesanyák és érintettek, szimpatizánsok az ellen tiltakoztak, hogy nincs a problémát a gyökereinél kezelő, hatékony politikai megoldás, csak tüneti kezelés zajlik és érdemi változás nem történik, rengeteg államban nem kapnak valós segítséget az emberek, gyerekek halnak meg magukra hagyva a problémáikkal, de szülők után is rengeteg árva gyermek marad. Súlyos a helyzet, mint megtudtam, itt Washingtonban még egy házat is építettek az unokáikat egyedül nevelő nagyszülők számára.

wh3.jpg

A gyermekeikért küzdenek – velük vagyok, minden tekintetben

A Fehér Ház előtt egy másik tüntetés is ment, de az már vagy 37 éve zajlik. Egészen elképesztő, majdnem annyi idős, mint én J Anno ugyanis engedélyt kaptak arra állampolgárok, hogy a nukleáris fegyverek leszereléséért tüntessenek, de feltétel volt, hogy csak addig maradhatnak, amíg a táblák mellett ember is van. És így lett: az üzenetek változtak, az emberek is, de a kiállás folyamatos.

wh.jpg

Majdnem annyi idős a tüntetés (37), mint én (41)

Maga a Fehér Ház pedig komoly meglepetést okozott: élőben sokkal kisebb, mint amilyennek a filmes élményekből gondoljuk. Mint megtudtam, direkt van ez így: a fővárost anno gondosan megtervezték és az elnök otthona, irodája fizikai valójában is azt tükrözi, hogy az elnök szolgál: méreteiben visszafogott és semmi dombra építés, vagy kirívó magasság – az a Washington-emlékműnek vagy a Capitoliumnak jár.

wh2.jpg

Helló :)

Megjegyzem, ennek tükrében Orbán Viktor Várba költözése nem véletlen vált ki sokunkból erős indulatokat. „Sosem felejtem el, hogy egy olyan házban lakom, amelynek az amerikai állampolgárok a tulajdonosai és hogy ezek az emberek megbíznak bennem.” – mondta Roosevelt, és ő így is élt. Négy cikluson át volt az Egyesült Államok elnöke.

 „Az egyetlen dolog, amitől félnünk kell, az a félelem maga”, mondta, ezt pedig nekünk is érdemes megjegyeznünk, főleg egy olyan országban, ahol diktátorok sora már-már hazajár Budapestre. Az örmény holocaust elismeréséről nem beszélt vele Orbán Viktor, de gondoskodtunk arról, hogy a parlamentben ez újra téma legyen.

Kiemelem, hogy felesége Eleanor Roosevelt szobra több okból is méltó helyre került: egyrészt egy életen át, kiemelten négy elnöki cikluson át fontos szövetségese volt az elnöknek, aki nélkül erre esélye sem lett volna, de önálló jogon is komoly politikai karriert futott be. Szociális érzékének, emberi jogok iránti elkötelezettségének rengeteg amerikai, ENSZ-nagykövetként az egész világ hasznát látta. Ő mondta: „Tedd azt, amit a szíved mélyén helyesnek érzel, mert úgyis bírálat fog érni. Ha megteszed, ha nem, hibáztatni fognak.” Ott a pont! J

Egy helyi egyetemen járva többek között arra figyeltem fel, hogy bár katolikus egyetem, a diákok bőven választhatnak, hogy kivel akarják megbeszélni lelki dolgaikat. Nincs kényszer: a katolikus egyetemen a katolikus pap mellett protestáns lelkész, de imám és rabbi is várja őket. Példaértékű. Íme a bizonyíték és a választék.

„Ahhoz, hogy a demokrácia jól működjön, az ország minden állampolgárára szükségünk van"

(Swanee Hunt)


A mai – második – nap kiemelkedő eseménye Swanee Hunt látogatása és beszéde volt. A Swanee Hunt Alternatives elnökasszonyát sokaknak nem kell bemutatni: egész életében a nőkért küzdött, vallja és tudja, hogy a béke és biztonság megteremtése lehetetlen a nők szerepvállalása nélkül. Milyen igaza van. Az USA osztrák nagykövete volt, 1993 és 97 között – beszélt nekünk azokról a tárgyalásokról, amelyeket a délszláv válság kapcsán szervezett, de Ruanda esetéről is, ahol 64% lett a női képviselők aránya, de a legfelsőbb bíróság fele is nő (Rwandan Women Rising című könyvét – is -- érdemes elolvasni. A többit is.).

wh4_1.jpg

Swanee Hunt-tal

A hivatalos program csak most kezdődött el. Hozzáteszem, ebben a társaságban nem csak a meghirdetett programok az érdekesek – maguk a résztvevők is. Bőven van téma a kávé mellé, mindenkinek megvan a maga története, hogy úgy fogalmazzak, mindenkit beküldtek már a meeting helyett a tolmácsfülkébe, ahogy azt tették az észt elnökkel, Kersti Kaljulaiddal is J Levezetésnek ajánlom ezt a vele készített BuzzFeed interjút, remek!

A bejegyzés trackback címe:

https://szelbernadettblog.blog.hu/api/trackback/id/tr714293749

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

 Szél Bernadett vagyok.
Mondták, hogy a nők nem valók a politikába, mert nem bírjuk a karaktergyilkosságot. Akkor ezt elfelejthetik, mert erre már biztosan rácáfoltam. Léphetünk tovább. Lépjünk jó nagyot. Távolra azoktól, akik csak ezt látják a politikában, és közel azokhoz, akiknek mindez a bőrére megy. Ott van a lényeg. Velük van dolgunk. És mi vagyunk azok, akik tesszük a dolgunkat -- és mindenhol ott vagyunk. A boltban, a kórházban, a cégben, a gyárban, az iskolában, a piacon, az otthoni "láthatatlan munkában". Ebben a blogban mutatom, én mit adok hozzá a közös történetünkhöz. Figyeljenek, jöjjenek, és vigyázzanak: a nyugalom megzavarására alkalmas témák következnek, a szerző azon erőteljes igényével, hogy változzanak a dolgok. Tartsanak ki és tartsanak velem!

 

 

süti beállítások módosítása